Egy pici boncolgatás a Közönségről, a Közönségnek, amit ők kívülről nem látnak, amit ők kívülállóként elvárnak. Némileg merész próbálkozás elemezni az embereket, így nagy csoportban talán nem is érdemes, de azért pár tapasztalatot megosztanék.
Amiről szó lesz:
× elvárások, igények (koncert, felvétel, stb)
× élet a színpad mögött
Elvárások
A Közönség az egyes számú vevőnk, érdemes kiszolgálnunk a hosszútávú jó kapcsolatért. Mivel igyekszem az aktualitásokra törekedni, ezért inkább arról beszélnék, hogy mi a helyzet 2011-ben.
Kisebb változáson ment keresztül a magyar underground zeneipar. Régen sokan mondták azt, hogy folyamatosan játszani kell, hogy a Közönség tudjon a zenekarról, hogy lássa, hogy aktív. Ez mára átkerült a fészbúkra/youtubera. Persze koncertezni kell, mert az igényeket ki kell szolgálni, a magyar közönségnek pedig jó nyugati módjára, szórakoznia KELL! Egy kis eszmefuttatásra invitálnálak, Kedves Olvasó!
Abban megegyezhetünk, hogy különböző időszakokban vannak különböző zenei trendek. Az biztos, hogy a kaliforniai punknak volt egy ilyen szárnyalása 1998-2000 körül. Mostanában ha jól követem a változásokat, az alternatív zenének van ugyanilyen szárnyalása már jópár éve. Természetesen mindig futottak párhuzamosan minden stílusban sikeres zenekarok, de most inkább arról beszéljünk, hogy milyen arányban emelkedhetnek a különböző stílusú új vagy kiszenekarok rövid idő alatt.
Hú itt be kell szúrnom egy kis magyarázatot. Kezeljük külön a sok-sok évig a stílusát játszó zenekarokat és az ún. trendkövető zenekarokat, akik - a nevükből is kiderül - figyelemmel követik a trendet és saját zenéjüket ahhoz igazítják. Egyikkel sincs gond, mert mindkét esetben szórakoztatják a közönséget. Magyarázat vége.
Mit is akartam? Ja igen! Tehát ott tartottunk, hogy időnként vannak stílustrendek. Emlékszünk a Tokyo Hotelre, a No Thanxre. És olyan zenekarok, szerethető zenét csinálnak 10 vagy több éve. Valószínűleg hallottuk már a nevüket, de ha a közelben játszanak mégsem érzünk késztetést rá, hogy elmenjünk a koncertjére. Pedig még talán hallgatjuk is otthon. Hogy nem szerveznek bulikat, hogy nem aktívak, egyáltalán nem mondhatjuk, hiszen hetente játszanak az ország bármely részén. Máskor viszont egy másik bulira/koncertre simán elmegyünk és jól érezzük magunkat, még ha nem is ismerjük talán az előadót. Ez nem tűnik olyan nagy vminek, mert azt lehet rá mondani könnyűszerrel, hogy hangulatfüggő. De éreztük már azt, hogy "igaz, hogy meg akartam nézni, de majd elmegyek legközelebb..." és megnyugodott a lelkünk, hogy nem mentünk el a tervezett koncertre. Ebből már következtethetünk arra, hogy el vagyunk látva koncertekkel. Nem úgy, mint régen, amikor az ember örült, ha bármilyen koncertet láthatott. De ez normális, hiszen az idők változnak. A zenekar dolga ezeket a változásokat követni. A Z × M blog dolga pedig, hogy a zenekaroknak segítséget nyújtson ebben;)
Szóval. Most egy következtetést szeretnék levonni az eddigi - úgy gondolom - tényekből. A kiszenekarok számára már nem egyértelmű irányvonal a koncertezés. Mégis szinte mindenki egyfolytában játszik. Egy fontos kiegészítés kötelező ehhez: a koncertnek profittermelő tevékenységnek kéne lennie. Akinek az, az koncertezzen csak, de akinek nem, aki 10 ember előtt játszik úgy, hogy ő szedi a belépőt, annak át kéne gondolnia a lehetőségeit. Hogy az élőzenéje nem kelti fel eléggé a figyelmet, akkor próbálkozzunk mással.
Nagyon jó példákat vehetünk a netről. Itt a vírusmarketing:), amit egy jó ismerősöm, zenélőstársam, Pai a Rotten Tomatoes-ból kimondottan ellenez. Ezt hazafelé Székelyudvarhelyről megbeszéltük. Ismerős lehet sokoknak a Kovbojok vagy az Open Stage, nevezzük egyelőre projektnek. Prózában megfogalmazva, bár nem szabadna ilyet leírnom...szóval "pestiesen" azt mondják rá, hogy "annyira szar, hogy már jó". Mindkettőnek nagy sikere volt, pedig csak éppen élvezhető vagy minőségi videókat tettek fel a youtubera. Óriási nézettségre tettek szert és végül már az emberek akarták élőben is. Na most nem állítom, hogy ez jó, mert ún. kultúrális értéket nem nagyon hordoznak. Tisztelet a kivételnek. Viszont egy átlagos zenekart ez igencsak elrettenthet a módszertől. Ez a Pai álláspontja is, meg mondjuk az enyém is. Viszont a módszer egyáltalán nem elhanyagolható. Bakker...pedig azt hittem már 10 éve leszoktam erről...lekajáltam a billentyűzetet...bocs, ha ez nem annyira érintett meg, hangosan gondolkoztam.
Szóval a zenekarnak el kell kapnia egy nagyon vékony sávot, amivel a videóik kuriózumok lesznek, de mégsem adják le a szintjüket. Számítok lassan egy ilyen versenyre. Rutinosabb zenészektől már hallom ezeket az előrejelzéseket, hogy kamerázásba fognak invesztálni. Ismétlem, ezt sztem nagyon nehéz eltalálni, hogy nézett videók legyenek anélkül, hogy ne legyenek "annyira szar, hogy már jó"-k. Találkoztunk már ilyennel. Emlékszünk arra a nyárra, amikor mindenhonnan azt hallottuk, hogy "bibibííííí". Mijatököm az a Bee? Aki nem ismerné: egy mobil díjcsomag volt. De megelőzte egy többhónapos kampány. A csapból is a "bibibííí" folyt. Mondjuk a lányka hangja ott is elég idegesítő volt...lehet, hogy sikerült pont egy rossz példát feldobni...
Nincs más választás, komolyan le kell ülni ötletelni. Bár ennek van egy jóóó hosszú kifutási ideje, hogy tényleg vírusként terjedjen szét. És ennek a stratégiának lassan mintha látni lehetne a végét. Amikor az embereket már nem hatja meg a butus videó. De nincs gond, ugyanis vmi mindig fog tömegeket vonzani. Csak rá kell nézni a legtöbbet figyelt posztokra a fészbúkon. A Like gombra pedig a cégek már óriási kampányokat csinálnak. Akár annyira, hogy lájkoló gépeket tesznek ki a konferenciáikon.
Minden ingyenesedik, a marketing kampányok egyre olcsóbbak lesznek a Szósül Márketing (Social Marketing) térnyerését meglovagolva. Ha fészbúk guruk szeretnénk lenni, érdemes követni a http://www.socialtimes.hu/ honlapot. Ez mondjuk a zenekaroknak is jó. És egy cikkben azt írta Wolf Gábor (marketingcommando.hu), hogy vegyünk példákat a legnézetebb internetes helyekről, a szexoldalakról.
Zárszóként: a Közönség ki fogja adni a sok pénzt is, ha fel van keltve az érdeklődése. De olyankor már nem a pénz lesz a legnagyobb dolog;)
Mit akar a Közönség koncerten?Szövegérthetőséget!:) Komolyra fordítva a szót, szórakozni akar, jól akarja érezni magát. És ehhez hozzátartozik a jó hangzástól kezdve, a baba kiszolgálás, minden. Érdekes dolog, hogy koncerteken az ember igényli a jó hangzást, viszont a felvételeken kevésbé. Ez is félreérthető kijelentés, de egy felvételen kevésbé kötekedünk, ha picit aránytalanabb vagy nem úgy szól, ahogy mi szeretnénk. Az egy dolog, hogy kinek mondhatnánk, mégsem hívjuk fel a hangmérnököt, hogy figyejjél már.
Megkockáztatnék egy feltételezést, bár azokat nagyon nem szeretem. Egy felvételre nem szoktunk annyira koncentrálni, mint egy koncertre. Egy bulin talán koncentráltabb a figyelmünk a fellépésre. Otthon nem állunk szemben a hifivel és figyelünk, hanem blogot írunk közben, kajolunk, stb. És egy nagy különbség van a hifi és a koncert között. A zajkeltő eszközök (gitárládák, dob, stb.), a látvány és a többi ember. Amikor a szívében érzi az ember a lábdobütést és a koncert is jól szól, villognak a fények, esetleg megvilágítanak minket, mellettünk szintén lelkes hallgatók. Otthon ilyen nincs. És ezt már hívhatják szórakozásnak. Az otthoni zenehallgatást is, csak más szempontból.
A koncerten hibázhat az ember, elnézhető. Főleg, ha nem is feltűnő. Bár nem ajánlott, de megeshet. Felvételen már elég kritikus pont, ha hibát hagyunk benne. Itt megfordul a figyelem eloszlása. A koncerten 1000 tényező változik körülöttünk (fények, emberek, színpadi előadás), az agy pedig a változásokra reagál. Otthon viszont igaz, hogy blogolunk zenehallgatás közben vagy kajolunk, ha egy számnál az addig megszokott/megismert dallam vagy bármi megváltozik kiugróan, arra akkor is felkapjuk a fejünket mégha nem is tudjuk mi volt az oka.
A Közönség csak 40 percet van a koncerten, és nem készül rá annyit, mint a zenekar. Főleg ha épp előzenekarként megyünk oda. Az egy más tészta, hogy a Közönség "bemelegít" a buli előtt, odautazik, mint a zenekar, viszont egy nagy különbség van. A hallgatóknak nem kell szerepelniük. Nem "tanul" egy fellépésre heti több órát, csak elmegy "zsűrizni". A zenekarnak pedig mindig a legjobbat kell adnia. Nem akarom degradálni a Közönséget, mert közöttük is vannak, akik hivatás szerint űzik. Illetve Ganxta "Döglégy" Zolee is megmondta, hogy "az alkoholizmus kemény meló". De gondolom azért a legtöbben nem a hivatásos koncertrejárók közé tartozunk, aki megy egy vagy több zenekar után mindenhová, ahol csak játszanak. A különbségbe beletartozik, hogy a zenekarnak el kell adnia magát mindeközben. A koncertjével, az előadásával, a közvetlenségével, stb.
A hallgatóknak adni kell vmit, ami emlékezteti a zenekarra. Ezeket eddig áruként kezelték és eladták. Ez is megváltozott mára. Mint régebben említettük: az ember nem akar vásárolni. Viszont az ajándékoknak nagyon örül.
× A ruhák még eladható dolgok,
× a kitűzők/matricák kiváló reklámcikkek, ugyanis megvan az az előnyük, hogy az ember oda teszi fel, ahol látja, esetleg mások is látják. Most látom, hogy én is elhagytam egy kitűzőmet... Tehát a matrica jó. Főleg, ha egy kis reklámot is viszünk rá. Nem feltétlenül csak a zenekar nevét írjuk rá. De újfent kérem! Tartózkodjunk a megszokott szövegektől! Az gyorsabban távozik a memóriából, mint a szombat este. Nem kell, hogy köze legyen hozzá, csak legyen figyelemfelkeltő. Ha valós problémákra kérdezünk rá, aztán mondunk rá egy megoldást (magunkat), az szintén ragadós. Ugyanis mi jut elsőre eszébe a vevőnek erről? Jéé ez az én problémám, vki végre tudja rá a választ!
× A cd-t kifelejtettem. Messzire hajítsa el mindenki a gondolatot. Réééégesrég kifutott formátum. Tegyük már fel a kérdést magunknak: mi le tudjuk vmivel játszani? Cd-ből vagy mp3-ból van több otthon? mp3 vagy cd hordozható lejátszónk van? Persze van némi piaca a vinileknek (köznyelvi használatban: bakelit), a cd-knek is, csak szerény meglátásom, hogy nem érdemes rá pénzt költeni. Kérni érte meg tök felesleges. A felvétel egy zenekarnak ugyanolyan reklámeszköz, mint a matrica vagy a kitűző. Eljutottunk oda, hogy a zenekarnak most már tényleg magát kell eladnia, nem(csak) a zenéjét.
Biztos felmerül a kérdés, hogy "mp3-mp3, de mit csináljak azonkívül vele, hogy felteszem a honlapomra és letölthetik?" pl úgy bereklámozni és kampányt csinálni neki, mint egy rendes lemeznek. Esetleg pendrájvval árusítani, bár nekem nem sikerült anno elérhető árat kreálni ehhez az ötlethez. Koncerten nem nagyon kell vele foglalkozni, ugyanis a mobilnet terjeszkedése megoldja, hogy koncert után 2 perccel, már a hallgatónál legyen a lemez. Viszont Lájkhoz kötni a letöltést, az már megoldható. Mit ér a lájk? Az interakció korában aranyat! Sokkal több emberhez beszélhetünk. Sokkal többen fognak "bedőlni" a reklámjainknak/kampányainknak. A bedőlés szót azért tettem idézőjelbe, mert mint az elején megbeszéltük, nem átverni akarjuk őket, hanem partnerként kezelni, ahol mi szolgáltatunk.
ÖsszegzésA Közönség csak jól akarja érezni magát és azért fizet, amiről tudja, hogy szórakoztatni is fogja. Akármilyen bulira, ahol csak sörözni akar, mert a haverjának a hugának a barátja játszik a harmadik bandájával és el kell kísérni a havert, oda nem akar kidobni 2 sornyi összeget. És nem is várhatjuk el. Csak azért mert nekünk pénz kéne benyóra.
Szóval adjunk a hallgatóknak szórakozási lehetőséget, méghozzá minőségit, hogy utána hétfőn arról beszéljen a kollégáinak/oszttársainak, hogy mekkora buliban volt.
Itt be is fejezem a sorozatunkat. Gondolom vmi óriási kérdőjel azért kering bennünk az Összegzés végén. Hogy csináljunk bulit, DE MIBŐL??? Na igen. Hát zsebből! Most gondolom vágnátok már hozzám vmit. Zsebből, azaz nem gázsiból (ami ritka) lehet ezeket finanszírozni, de nem muszáj ráfizetni. A következő cikkben május 25-én jön a zenekari pénzszerzés!
