Zenekari × Marketing

Legelőször is elnézést a csúszásért! Reméljük nem fordul elő még1x, bár a nyárra semmit sem tudok garantálni.

Szóval honnan jöhet könnyen pénzünk? Az Artisjus (artisjus.hu) pl. egy ilyen szervezet. Mit mond egy "zenész" a pályafutása legelején? Csak zenélni akarok, meg ebből megélni. Nos itthon kisebb szerencse és ismeretség kell hozzá, de azért megoldható. Hogy az igények meddig érnek, az már más kérdés. De lehet egzisztenciát teremteni belőle.

Egyelőre még nem vagyunk rokksztárok, de lassacskán arra is kitérünk majd, hogy milyen pályafutás az övé. Tehát még nem kell megélhetést teremtenünk a bevételeinkből, de ha megy vkinek a bizéje feladása nélkül, az csak jó! A bizé azt a tulajdonságot takarja, amikor nem csinálsz hülyét magadból, hogy híres legyél. Segítsetek ki légyszi:)

Szóval az Artisjus. Szerzői jogvédelem. A szellemi tevékenységedet levédeted, hogy származzon belőle hasznod és esetlegesen ne más gazdagodjon meg a te ötletedből. Olyan, mint a szabadalmi hivatal:) egyesek szkeptikusak az Artisjus-szal kapcsolatosan, mások sokat köszönhetnek nekik. A tapasztalatom az, hogy ha az ember rajta van az ügyön, tud belőle profitálni. Lejjebb tárgyaljuk, hogy mivel. Viszont előtte bepötyögnék 1-2 jelentősebb összeget egy Artisjus-os levélből:

Hanglejátszó működtetése nyilvánosan
2009/1 - 61,344 Ft
2010/1 - 24,748 Ft
Könnyűzenei koncertek, műsoros rendezvények
2009/1 - 31,084 Ft

És ez egy relátíve kisebb zenekar kifizetése. Egy főre. Megoldás? Pakoljátok tele a lehető legtöbb zenegépet, rádiót, klubot, mindent ami zenét játszik le nyilvánosan a számaitokkal. Van még olyan, hogy üreshanghordozó jogdíj, amit fizetsz a teszkóban vásárolt írható cd-re (artisjus hologram matrica hátul). Nézek is rá egy tételt. Aham. 1-5 Ft-ig terjed /lemez/szám. Internetes letöltések 2-6 Ft-ig. Mobil letöltések 4-11 Ft-ig /szám/darab.

A számok alapján én a hanglejátszó működtetése nyilvánosan opciót aknáznám ki. A többi (cd kiadás, letöltő oldalakon szereplés) úgy tűnik nem nyom bele annyit. Persze mindenhova érdemes feltenni, de nem árt néha költségeket számolni.

Amikor foglalkoztam a zenekarunk miatt az Artisjus-szal, akkor a koncertek bejelentését nyomtam nagyon. És a nyilvános sugárzást. Ajánlom mindenkinek. Természetesen egyéb tapasztalatok lehetnek, azokat nem ismerem részletesen, nekünk ez így sikerült, elég sokmindent tudtunk finanszírozni az Artisjus utalásokból. Elég sok mindent:)

Persze megvan a feketeleves is. Nagyon össze-vissza utal. De kellemes meglepetés mindig, ha egy jól végzett év után jön a levél. Ma már a SZIR (https://szir.artisjus.com/) megengedi, hogy a netről is követhessük az egyenlegünket. Ezért mondjuk élőben kell regisztrálni a Központban (cím a honlapon). A koncerteket is bejelenthetjük neten keresztül. Mondjuk vannak helyek/rádiók, akik megkérnek, hogy tekintsünk el a jogdíjtól. Ez mindenki számára egyéni döntés. Ha a Warner kiadó mondja ezt, akkor ne menjünk bele. Ha egy koncertről vagy egy kisebb rádióról van szó, akkor sztem megengedhetjük magunknak. A nevünk futtatása ezeken keresztül azért többet ér, mint pár forint, pár ezres. Én így gondolom. De mint említettem, egyéni döntés.

Regisztráció menete:
× Bejelentkezés, mint szerző
× Közös jogkezelésre vonatkozó beleegyezés (a jogi ügyeinket, pereinket, stb. az Artisjus intézi a nevünkben, nem mi egyénileg. ezért kezelési költséget vonnak le a kiutalásaikból)
× Művek bejelentése (közös jogkezeléssel ingyenes, amúgy 805 Ft/szám)
× személyes regisztráció a SZIR-re a Központjukban (opcionális)

Fontos, hogy a szerzői regisztráción szereplő címünk és a műbejelentőkön szereplő cím egyezzen, nehogy a végén ne találjanak meg minket és ne tudjanak utalni.
Az elosztás fele-felében megy. A dalszövegíró és a zeneszerző között osztódik. Tehát ha 3 tagú a zenekar, amiből 1 dalszövegíró, és mindhárman zeneszerzők, akkor a bejelentett számból fakadó bevétel 50%-át a szövegíró kapja meg, a maradék 50% pedig osztódik a zeneszerzők között. Ennek megvan az előnye, ha a zenekarban folyamatosan cserélődnek a tagok, mint pl. a nagyzenekaroknál, akik szoktak haknizni és minden hangszerre van csereember. Mi azt a megfejtést követtük, hogy mindenki zeneszerző és szövegíró volt, így arányosan kaptuk a pénzt.

Hirtelen ennyi jutott eszembe a használható Artisjus-Zenész kapcsolatról. Ha egyéb bármi kiegészítés, hozzászólás, tapasztalat van ezzel kapcsolatban, várom a kommenteket, hogy a Zenész Kollégák minél több szituval találkozzanak!

Hogyan írjunk meg egy levelet, ha kilincselni szeretnénk ismeretlen, leendő partnernél/támogatónál, mi a levél felépítése, mit érdemes beleírni, mik a mindenkori és aktuális praktikák?

Levél felépítése
Dale Carnegie Sikerkalauz című könyvében sok jó lehetőséget és szituációt boncolgat az emberekhez való hozzáállás kérdésében. Ajánlott - ha nem kötelező - olvasmány minden érdeklődő számára. Tehát széleskörben elfogadott és bevált levelek a következő felépítésűek:

Üdvözlés
Érzelmi sorrendben: Tisztelt XY!; ha vhogy kötődik a zenéléshez (kiadós, hangszerboltos, stb.): Tisztelt Kolléga!; ha semmit nem tudunk róla: Tisztelt Hölgyem/Uram!
Kombinálni is lehet ezeket, pl ha nem tudjuk a címzett nevét, de szakmabeli: Tisztelt Hölgyem/Uram! Tisztelt Kolléga!
Ha a nevét tudjuk, akkor csak az legyen, de férfihez csapjuk oda az Úr megjelölést is a végére. Természetesen minden megnevezés nagybetű!
Hogy egymás mellé vagy alá írjuk, az szinte mindegy, de a felsorolás egymás alatt elég szigorú, az egymás mellé írt megnevezések talán barátiabbak. De ismétlem, nem találtam erre még szabályt.

Bevezetés
Minden levél úgy kezdődik, hogy “Érdeklődöm”, “Érdeklődni szeretnék”, “Azért írok”, stb. Észrevettük, hogy mi a közös ezekben? Hogy én. Amikor ismeretlenül megkeresünk vkit, az érdeklődését kell felkelteni, ugyanis mint ember, mindenhonnan azt hallja, hogy mi van másokkal. Mert az ember a saját problémáiról szeret beszélni, azaz magáról. Viszont jobban szereti, ha dicsérik.
Bemutatkozni persze nem árt, hogy ki vagy és honnan, de néha még az is elhagyható, ha a bevezető fontosabb, mint a megkereső. Elsőre ez furán hathat. Vagy maradjunk abban, nem megszokott. De nem is sértő. Őszintén, ha kapunk egy dicsérő levelet, akkor az első pillanatban, amikor a szép szavakat olvassuk, érdekel minket, hogy ki írta? Csak ülünk és jól esnek a mondatok. Érdemes elvonatkoztatni a seggnyalástól. Elég érzékeny a határ, elismerem. Találjuk meg a Megkeresett érdemeit. Olyannal még nem találkoztam, hogy ne lenne. Olyan van, hogy keresni kell, akár mélyen, de ki is akar vmit a másiktól? Puszira ritkán szoktak üzleti megoldások működni.

Bemutatkozás (zenekar bemutatása), Igények
A kettő felcserélhető attól függően, hogy melyik hat jobban. Gondolok itt arra, hogy ha a “portékánk” meggyőző az adott szituban, akkor kezdjük azzal. Ha úgy gondoljuk, hogy a bemutatkozásunk untató is lehet, akkor minél előbb írjuk le miért kerestük fel a Címzettet. Kerüljük a sablonos “biográfiákat”. Senkit nem érdekel hány lemezt adtál ki, kivel játszottál, stb. Elég annyival elintézni, hogy pl “3 éve működő, zenei és színpadi gyakorlattal rendelkező aktív zenekar”. Ha vkit érdekel a részletesen a munkásságotok, majd rákérdez. Ilyennel még nem nagyon találkoztam. A helyesírás és az udvariasság/alázatosság kötelező. Mindig az járjon a fejünkben, hogy éppen kérünk.

Jövőbeni célok
Kötelező beleírni, hogy mire fordítjuk a támogatást és 1-2 mondatban érdemes felvetni a legnagyobb, legköltségesebb céljainkat. Csak azért, hogy lássák, hogy nem oszlik fel a zenekar holnap és hosszútávú munkát biztosító tervei is vannak. Tehát nem 2 napra tervez előre.
Ha cégtől kérünk támogatást, számlát is kell adni. Ezeket mindig egyénileg érdemes intézni és egy ismerőstől informálódni, hogy hogy is kell ezt csinálni, hogy legális legyen.

Befejezés
A végén újra írjuk le, hogy miért kerestük meg és miért pont őt. A befejezésbe olyanokat írjunk bele, amit szeretnénk, hogy megmaradjon a Címzettben. Gyakorlatilag emlékeztető/összegzés/ismétlés.

Elköszönés
A szimpla elköszönés nem hülyeség, csak hasznunk nem lesz belőle. Simán belefér ide egy hosszabb búcsúzás. Pl
“Mielőbbi válaszára számítva és bízva a sikeres együttműködésben,
Előre is köszönettel,
Maradok Tisztelettel,

XY”
A mondatvégek lehetnek felkiáltójelek, kettőspont, ha a magyar fogalmazásokra alapozunk és vesszőkkel, ez a mai üzleti életben divatos, külföldi (amerikai) stílus. Mindkettő belefér, választhatunk. Én úgy vagyok vele, hogy címzettfüggő. Mindig válasszuk ki a címzett nemzetiségének levélformáját.
Ne felejtsük ki legalább a nevünk után az elérhetőségeinket.

Ezek a praktikák bárhol használhatóak, akár levélben, akár telefonban. Bár a saját formulái megvannak mindkét megkeresésnek, de az emberek reakciói ugyanazok, akárhogy beszélünk vele.

A második rövidített cikknek itt érkezett el a vége. A következőkben szintén maradunk a pénzszerzésnél. Június 8-án!

Vágjunk  a közepébe. Újfent megeshet, hogy egyeseknek nem fogok tudni újat mondani, ahogy ezt már megtárgyaltuk egy korábbi cikkben. Ennek a blognak nem is ez a célja, inkább egy összefoglalást nyújtanék a lehetőségekről.
Pár hozzászólás alapján mostantól megpróbálok rövidebb cikkeket írni. Nézzük sikerül-e. Ahogy mindenhol, a pénzszerzésben a lehetőségeink végtelenek. A cél pedig szentesíti az eszközt.

Honnan lehet „bevétele” egy zenekarnak?
Például koncertgázsiból, támogatókból, szülőktől, ismerősöktől. Illetve vannak erre kihegyezett szervezetek (Artisjus) és pályázatok, esetleg adóvisszatérítések. Az Artisjus sokak szemében negatív vagy semleges élményként ugorhat be, bár nekem eddig elég jó tapasztalataim voltak vele. És ezt másoktól is hallottam. A pályázatok ideiglenes lehetőségek, de hála folyamatosan írnak ki újakat. Az adóvisszatérítés pedig akkor működik, ha adunk számlát pl vmelyik koncertünkről. Ezek persze ennyiben nem állnak meg.

Most átgondoltam, hogy megálljak-e itt és majd legközelebb részletezzem ezeket. Ahogy fentebb szó volt róla, törekszem a rövid bejegyzésekre, de így ez azért picit eltúlzott lenne. Úgyhogy maradjunk abban, hogy dióhéjban átfutjuk a lehetőségeket és következő cikkekben részletezem majd.

A koncertgázsi
Megegyezés alapján érhető el néhol több, néhol kevesebb. Költségvetésfüggő, ami előző cikkekben már elemzésre került. Jó megoldás lehet az „árba” beletervezni az alkudozást is, de szintén tapasztalat, hogy emiatt bukott már majdnem fesztiválfellépés. Óvatosan kell bánni vele pont a fentiek miatt. Talán lehet azt mondani általánosságban, hogy számunkra fontos koncerteknél egy racionális árat, kevésbé fontosakra pedig bővítettért érdemes küzdeni. Klub van bőven, ha 1-2 nem jön be emiatt, van még 10-12 helyette. Persze a nem Tankcsapda zenekaroknak nem szeretnek fizetni, de vannak már szépszámmal helyek, ahol adnak egy fix gázsit. Felmerülhet a kérdés, hogy és a póló/cd eladásokkal mi van. Semmi. Kisebb zenekaroknál, akik a gázsijukért küzdenek némileg pár ezressel segíthet a benzinpénzben. Ami azért jól jön anyagilag rosszul elsülő bulinál. De a mi célunk nem pár ezres szerzése, hanem sok-sok ezres szerzése, amiből turnék költségeit állhatjuk.

Támogatók
Soroljuk ide a szülőket és az ismerősöket is, na meg a külsős jótevőinket. Amikor alkalom van egy zenekar életében (lemezkiadás, klipp, pólónyomás, stb.), ésszerű megpróbálni megírni pár levelet mindenféle cégnek. Amit sztem elsőre kezdjünk a saját városunkban. Emeljük ki a kultúráért befektetett időnket, energiánkat és hogy ezt még díjazzák is a városunkban, alias a közönség elmegy a koncertünkre. Írjuk le mit miért csinálunk és mi a célunk vele. A levélolvasók (mint mindenki), szereti ha mindjárt a legelején megdicsérik. Ez megnyilvánulhat abban, hogy elmagyarázzuk, miért is őt választottuk. A nagyszámok törvénye fontos. 1-2-10 levéllel ritkán érhető el siker, de a kivétel erősíti a szabályt. Nekem a 100 feletti mennyiségek hoztak eredményt. Ismerős cégek megkérdezése alap! Az ilyen jellegű levelek fogalmazásáról majd akkor írnék, amikor részletezem ezt a pontot.

Artisjus
Szerzői jogvédő egyesület. Ki így, ki úgy gondol rá. Mindenképp kötelező magunkat bejelenteni, majd hangzóanyagnál műbejelenteni is. Ha számítunk vmi bevételre onnan. Az artisjus.hu-ról elérhetőek a nyomtatványok, a közös jogkezeléssel pedig megoldható, hogy szerzeményeinket ingyen regisztráltassuk a 800 Ft/szám helyett. Ha adóbevallásunkba beleírjuk a bevételeink, később váratlanul kellemes meglepetések érhetnek.

Pályázatok
Ráállíthatunk erre vkit, hogy nonstop figyelje a pályázatkiírásokat. Régebben erre ott volt a pankkk.hu, mára kevésbé. Azért a bizti kedvéért megnézem, hátha újraindult. Nem. Püff neki. Kicsit macerásabb és kevésbé zenekarokra irányuló ilyen oldalak a pafi.hu és a profipalyazatok.hu. Itt kutatni kell azért rendesen.

Tehát akkor elsőkörben megpróbáltam rövidíteni, legközelebb részletezem a fenti lehetőségeket.
Következő megjelenés június 1-én!
Várok Mindenkit Szeretettel a rövidebb cikkekkel!

Egy pici boncolgatás a Közönségről, a Közönségnek, amit ők kívülről nem látnak, amit ők kívülállóként elvárnak. Némileg merész próbálkozás elemezni az embereket, így nagy csoportban talán nem is érdemes, de azért pár tapasztalatot megosztanék.

Amiről szó lesz:
× elvárások, igények (koncert, felvétel, stb)
× élet a színpad mögött

Elvárások
A Közönség az egyes számú vevőnk, érdemes kiszolgálnunk a hosszútávú jó kapcsolatért. Mivel igyekszem az aktualitásokra törekedni, ezért inkább arról beszélnék, hogy mi a helyzet 2011-ben.
Kisebb változáson ment keresztül a magyar underground zeneipar. Régen sokan mondták azt, hogy folyamatosan játszani kell, hogy a Közönség tudjon a zenekarról, hogy lássa, hogy aktív. Ez mára átkerült a fészbúkra/youtubera. Persze koncertezni kell, mert az igényeket ki kell szolgálni, a magyar közönségnek pedig jó nyugati módjára, szórakoznia KELL! Egy kis eszmefuttatásra invitálnálak, Kedves Olvasó!

Abban megegyezhetünk, hogy különböző időszakokban vannak különböző zenei trendek. Az biztos, hogy a kaliforniai punknak volt egy ilyen szárnyalása 1998-2000 körül. Mostanában ha jól követem a változásokat, az alternatív zenének van ugyanilyen szárnyalása már jópár éve. Természetesen mindig futottak párhuzamosan minden stílusban sikeres zenekarok, de most inkább arról beszéljünk, hogy milyen arányban emelkedhetnek a különböző stílusú új vagy kiszenekarok rövid idő alatt.

Hú itt be kell szúrnom egy kis magyarázatot. Kezeljük külön a sok-sok évig a stílusát játszó zenekarokat és az ún. trendkövető zenekarokat, akik - a nevükből is kiderül - figyelemmel követik a trendet és saját zenéjüket ahhoz igazítják. Egyikkel sincs gond, mert mindkét esetben szórakoztatják a közönséget. Magyarázat vége.

Mit is akartam? Ja igen! Tehát ott tartottunk, hogy időnként vannak stílustrendek. Emlékszünk a Tokyo Hotelre, a No Thanxre. És olyan zenekarok, szerethető zenét csinálnak 10 vagy több éve. Valószínűleg hallottuk már a nevüket, de ha a közelben játszanak mégsem érzünk késztetést rá, hogy elmenjünk a koncertjére. Pedig még talán hallgatjuk is otthon. Hogy nem szerveznek bulikat, hogy nem aktívak, egyáltalán nem mondhatjuk, hiszen hetente játszanak az ország bármely részén. Máskor viszont egy másik bulira/koncertre simán elmegyünk és jól érezzük magunkat, még ha nem is ismerjük talán az előadót. Ez nem tűnik olyan nagy vminek, mert azt lehet rá mondani könnyűszerrel, hogy hangulatfüggő. De éreztük már azt, hogy "igaz, hogy meg akartam nézni, de majd elmegyek legközelebb..." és megnyugodott a lelkünk, hogy nem mentünk el a tervezett koncertre. Ebből már következtethetünk arra, hogy el vagyunk látva koncertekkel. Nem úgy, mint régen, amikor az ember örült, ha bármilyen koncertet láthatott. De ez normális, hiszen az idők változnak. A zenekar dolga ezeket a változásokat követni. A Z × M blog dolga pedig, hogy a zenekaroknak segítséget nyújtson ebben;)

Szóval. Most egy következtetést szeretnék levonni az eddigi - úgy gondolom - tényekből. A kiszenekarok számára már nem egyértelmű irányvonal a koncertezés. Mégis szinte mindenki egyfolytában játszik. Egy fontos kiegészítés kötelező ehhez: a koncertnek profittermelő tevékenységnek kéne lennie. Akinek az, az koncertezzen csak, de akinek nem, aki 10 ember előtt játszik úgy, hogy ő szedi a belépőt, annak át kéne gondolnia a lehetőségeit. Hogy az élőzenéje nem kelti fel eléggé a figyelmet, akkor próbálkozzunk mással.

Nagyon jó példákat vehetünk a netről. Itt a vírusmarketing:), amit egy jó ismerősöm, zenélőstársam, Pai a Rotten Tomatoes-ból kimondottan ellenez. Ezt hazafelé Székelyudvarhelyről megbeszéltük. Ismerős lehet sokoknak a Kovbojok vagy az Open Stage, nevezzük egyelőre projektnek. Prózában megfogalmazva, bár nem szabadna ilyet leírnom...szóval "pestiesen" azt mondják rá, hogy "annyira szar, hogy már jó". Mindkettőnek nagy sikere volt, pedig csak éppen élvezhető vagy minőségi videókat tettek fel a youtubera. Óriási nézettségre tettek szert és végül már az emberek akarták élőben is. Na most nem állítom, hogy ez jó, mert ún. kultúrális értéket nem nagyon hordoznak. Tisztelet a kivételnek. Viszont egy átlagos zenekart ez igencsak elrettenthet a módszertől. Ez a Pai álláspontja is, meg mondjuk az enyém is. Viszont a módszer egyáltalán nem elhanyagolható. Bakker...pedig azt hittem már 10 éve leszoktam erről...lekajáltam a billentyűzetet...bocs, ha ez nem annyira érintett meg, hangosan gondolkoztam.
Szóval a zenekarnak el kell kapnia egy nagyon vékony sávot, amivel a videóik kuriózumok lesznek, de mégsem adják le a szintjüket. Számítok lassan egy ilyen versenyre. Rutinosabb zenészektől már hallom ezeket az előrejelzéseket, hogy kamerázásba fognak invesztálni. Ismétlem, ezt sztem nagyon nehéz eltalálni, hogy nézett videók legyenek anélkül, hogy ne legyenek "annyira szar, hogy már jó"-k. Találkoztunk már ilyennel. Emlékszünk arra a nyárra, amikor mindenhonnan azt hallottuk, hogy "bibibííííí". Mijatököm az a Bee? Aki nem ismerné: egy mobil díjcsomag volt. De megelőzte egy többhónapos kampány. A csapból is a "bibibííí" folyt. Mondjuk a lányka hangja ott is elég idegesítő volt...lehet, hogy sikerült pont egy rossz példát feldobni...
Nincs más választás, komolyan le kell ülni ötletelni. Bár ennek van egy jóóó hosszú kifutási ideje, hogy tényleg vírusként terjedjen szét. És ennek a stratégiának lassan mintha látni lehetne a végét. Amikor az embereket már nem hatja meg a butus videó. De nincs gond, ugyanis vmi mindig fog tömegeket vonzani. Csak rá kell nézni a legtöbbet figyelt posztokra a fészbúkon. A Like gombra pedig a cégek már óriási kampányokat csinálnak. Akár annyira, hogy lájkoló gépeket tesznek ki a konferenciáikon.

Minden ingyenesedik, a marketing kampányok egyre olcsóbbak lesznek a Szósül Márketing (Social Marketing) térnyerését meglovagolva. Ha fészbúk guruk szeretnénk lenni, érdemes követni a http://www.socialtimes.hu/ honlapot. Ez mondjuk a zenekaroknak is jó. És egy cikkben azt írta Wolf Gábor (marketingcommando.hu), hogy vegyünk példákat a legnézetebb internetes helyekről, a szexoldalakról.
Zárszóként: a Közönség ki fogja adni a sok pénzt is, ha fel van keltve az érdeklődése. De olyankor már nem a pénz lesz a legnagyobb dolog;)

Mit akar a Közönség koncerten?
Szövegérthetőséget!:) Komolyra fordítva a szót, szórakozni akar, jól akarja érezni magát. És ehhez hozzátartozik a jó hangzástól kezdve, a baba kiszolgálás, minden. Érdekes dolog, hogy koncerteken az ember igényli a jó hangzást, viszont a felvételeken kevésbé. Ez is félreérthető kijelentés, de egy felvételen kevésbé kötekedünk, ha picit aránytalanabb vagy nem úgy szól, ahogy mi szeretnénk. Az egy dolog, hogy kinek mondhatnánk, mégsem hívjuk fel a hangmérnököt, hogy figyejjél már.
Megkockáztatnék egy feltételezést, bár azokat nagyon nem szeretem. Egy felvételre nem szoktunk annyira koncentrálni, mint egy koncertre. Egy bulin talán koncentráltabb a figyelmünk a fellépésre. Otthon nem állunk szemben a hifivel és figyelünk, hanem blogot írunk közben, kajolunk, stb. És egy nagy különbség van a hifi és a koncert között. A zajkeltő eszközök (gitárládák, dob, stb.), a látvány és a többi ember. Amikor a szívében érzi az ember a lábdobütést és a koncert is jól szól, villognak a fények, esetleg megvilágítanak minket, mellettünk szintén lelkes hallgatók. Otthon ilyen nincs. És ezt már hívhatják szórakozásnak. Az otthoni zenehallgatást is, csak más szempontból.

A koncerten hibázhat az ember, elnézhető. Főleg, ha nem is feltűnő. Bár nem ajánlott, de megeshet. Felvételen már elég kritikus pont, ha hibát hagyunk benne. Itt megfordul a  figyelem eloszlása. A koncerten 1000 tényező változik körülöttünk (fények, emberek, színpadi előadás), az agy pedig a változásokra reagál. Otthon viszont igaz, hogy blogolunk zenehallgatás közben vagy kajolunk, ha egy számnál az addig megszokott/megismert dallam vagy bármi megváltozik kiugróan, arra akkor is felkapjuk a fejünket mégha nem is tudjuk mi volt az oka.

A Közönség csak 40 percet van a koncerten, és nem készül rá annyit, mint a zenekar. Főleg ha épp előzenekarként megyünk oda. Az egy más tészta, hogy a Közönség "bemelegít" a buli előtt, odautazik, mint a zenekar, viszont egy nagy különbség van. A hallgatóknak nem kell szerepelniük. Nem "tanul" egy fellépésre heti több órát, csak elmegy "zsűrizni". A zenekarnak pedig mindig a legjobbat kell adnia. Nem akarom degradálni a Közönséget, mert közöttük is vannak, akik hivatás szerint űzik. Illetve Ganxta "Döglégy" Zolee is megmondta, hogy "az alkoholizmus kemény meló". De gondolom azért a legtöbben nem a hivatásos koncertrejárók közé tartozunk, aki megy egy vagy több zenekar után mindenhová, ahol csak játszanak. A különbségbe beletartozik, hogy a zenekarnak el kell adnia magát mindeközben. A koncertjével, az előadásával, a közvetlenségével, stb.

A hallgatóknak adni kell vmit, ami emlékezteti a zenekarra. Ezeket eddig áruként kezelték és eladták. Ez is megváltozott mára. Mint régebben említettük: az ember nem akar vásárolni. Viszont az ajándékoknak nagyon örül.
× A ruhák még eladható dolgok,
× a kitűzők/matricák kiváló reklámcikkek, ugyanis megvan az az előnyük, hogy az ember oda teszi fel, ahol látja, esetleg mások is látják. Most látom, hogy én is elhagytam egy kitűzőmet... Tehát a matrica jó. Főleg, ha egy kis reklámot is viszünk rá. Nem feltétlenül csak a zenekar nevét írjuk rá. De újfent kérem! Tartózkodjunk a megszokott szövegektől! Az gyorsabban távozik a memóriából, mint a szombat este. Nem kell, hogy köze legyen hozzá, csak legyen figyelemfelkeltő. Ha valós problémákra kérdezünk rá, aztán mondunk rá egy megoldást (magunkat), az szintén ragadós. Ugyanis mi jut elsőre eszébe a vevőnek erről? Jéé ez az én problémám, vki végre tudja rá a választ!
× A cd-t kifelejtettem. Messzire hajítsa el mindenki a gondolatot. Réééégesrég kifutott formátum. Tegyük már fel a kérdést magunknak: mi le tudjuk vmivel játszani? Cd-ből vagy mp3-ból van több otthon? mp3 vagy cd hordozható lejátszónk van? Persze van némi piaca a vinileknek (köznyelvi használatban: bakelit), a cd-knek is, csak szerény meglátásom, hogy nem érdemes rá pénzt költeni. Kérni érte meg tök felesleges. A felvétel egy zenekarnak ugyanolyan reklámeszköz, mint a matrica vagy a kitűző. Eljutottunk oda, hogy a zenekarnak most már tényleg magát kell eladnia, nem(csak) a zenéjét.

Biztos felmerül a kérdés, hogy "mp3-mp3, de mit csináljak azonkívül vele, hogy felteszem a honlapomra és letölthetik?" pl úgy bereklámozni és kampányt csinálni neki, mint egy rendes lemeznek. Esetleg pendrájvval árusítani, bár nekem nem sikerült anno elérhető árat kreálni ehhez az ötlethez. Koncerten nem nagyon kell vele foglalkozni, ugyanis a mobilnet terjeszkedése megoldja, hogy koncert után 2 perccel, már a hallgatónál legyen a lemez. Viszont Lájkhoz kötni a letöltést, az már megoldható. Mit ér a lájk? Az interakció korában aranyat! Sokkal több emberhez beszélhetünk. Sokkal többen fognak "bedőlni" a reklámjainknak/kampányainknak. A bedőlés szót azért tettem idézőjelbe, mert mint az elején megbeszéltük, nem átverni akarjuk őket, hanem partnerként kezelni, ahol mi szolgáltatunk.

Összegzés
A Közönség csak jól akarja érezni magát és azért fizet, amiről tudja, hogy szórakoztatni is fogja. Akármilyen bulira, ahol csak sörözni akar, mert a haverjának a hugának a barátja játszik a harmadik bandájával és el kell kísérni a havert, oda nem akar kidobni 2 sornyi összeget. És nem is várhatjuk el. Csak azért mert nekünk pénz kéne benyóra.
Szóval adjunk a hallgatóknak szórakozási lehetőséget, méghozzá minőségit, hogy utána hétfőn arról beszéljen a kollégáinak/oszttársainak, hogy mekkora buliban volt.

Itt be is fejezem a sorozatunkat. Gondolom vmi óriási kérdőjel azért kering bennünk az Összegzés végén. Hogy csináljunk bulit, DE MIBŐL??? Na igen. Hát zsebből! Most gondolom vágnátok már hozzám vmit. Zsebből, azaz nem gázsiból (ami ritka) lehet ezeket finanszírozni, de nem muszáj ráfizetni. A következő cikkben május 25-én jön a zenekari pénzszerzés!

Esélyes, hogy tapasztaltuk már, hogy ki jól, ki rosszabbul vélekedik a Szervezőkről. De kik is a Szervezők?

Sztem azok, akik vmilyen társulás képviselőjeként lépnek fel. Ha a zeneiparnál maradunk, ez lehet egy Zenekar, egy klub, egy társulat kontaktszemélye.
Egy közös van Bennük: nekik kell az arcukat mutatni a külvilág, azaz a partnerek felé.
A mai cikkben ismerjük meg picit közelebbről a Szervezők lelkivilágát is, ahogy a múlt héten megpróbáltuk a hangosítókét is.

Egy klub Szervezője
Ez ellen most lehet, hogy sokan ágálni fognak, de egy klub Szervezőjének a gyakorlatban nem mindig érdeke a minőségi munka. Ahogy tapasztaltam, általában nincs a klubnak megtervezett menetrendje a koncertek vagy előadások lebonyolítására. Azon kívül, hogy mondjuk 9kor kezdődjön és vmikor fejeződjön be a fellépés. Persze ahogy egy ilyen rendezvény hibái sorra kijönnek, az ember megpróbál tenni ellene. Megint csak a PDCA-elvet tudom említeni, Tervezz-Csináld meg-Ellenőrizz-Avatkozz be. Javítsuk a hibát. Jobb esetben.

Tehát prózában, amíg a Szervezőnek nem érdeke a klubnak pénzt termelni, addig nem is lesz elég hatékony. Hiszen egy klub azért biztosít helyet rendezvényeknek, hogy ezzel tegye ismertebbé magát, amiből pedig később profit keletkezik. Profit pedig kell, különben nincs miből finanszírozni a fennmaradást.

Ha egy kiskocsmát veszünk példának, ott a tulaj elintézi telefonálgatással, hogy minden hétvégén koncert legyen. Minél nagyobb egy hely, annál nagyobb "menedzsment" kell, mert miért is várnánk el egy tulajtól vagy üzletvezetőtől, hogy mindent ő intézzen? Az a hely egyértelmű végzete lenne. Már megint: hiszen mindenki csak ember, mi pedig tévedhetünk. Persze a fejlődés elvárható, hogy minél kevesebbet tévedjen, különben még rásütik, hogy rosszul végzi a munkáját.

Ott tartunk, hogy klub már nagy, kell a szervező, aki csak azzal foglalkozik, hogy programot biztosítson a kívánt napokra. Nem árt, ha a programok a hely profiljához. Az is lehet egy profil, ha olyan vendégei vannak, akik egy jazzklubba metál zenét akarnak. Bár ez nem bevett, csak a lehetőségeket szerettem volna érzékeltetni.
Szóval a szervezőnknek az adott napokra programot kell kreálnia. Azért képzeljük el, hogy napról-napra, hétről-hétre programokat szervezni, amitől még embereket, ezzel együtt bevételt is várnak...sztem nem egyszerű. De az eladhatóság és a vevővonzás már marketing, ami nem a szervező feladata. Ezek után tegyük fel a kérdést magunknak: a szervezőtől várják ezt? Nagyon úgy tűnik. Miközben a feladata elvileg a koordináció lenne.

Finanszírozás
A koncertekre szánt keret változó. Én ahhoz viszonyítanám, hogy a vezetésnek mennyire fontos egy koncert. Vegyük azokat a helyeket, ahol tudjuk, hogy gyakran, legalább hetente vannak koncertek. Akkor a hely profilja az élőzene. Találkoztunk már olyannal, hogy elmentünk játszani egy ilyen helyre nem volt kellő juttatás a zenekar számára? Valószínűleg igen. Ahogy láttam, az országban a legtöbb klub így dolgozik. Tisztelet a kivételnek. Viszont ez csak a zenekar szempontja. A tulajé pedig az, hogy minek fizessen ki egy rakat pénzt egy zenekarnak, ha a rendezvény nem mutatkozik meg a bevételben. Ami teljesen jogos.
Vegyük ezt a szemszöget. Mit mond a főnökség ilyenkor a szervezőnek? Oldd meg vhogy! Vannak erre megoldások, hogy pl X számú ember felett kap vmennyit a zenekar vagy nem kap semmit, de övé lehet a jegybevétel egy része vagy egésze.
Ez úgy érzem átmeneti megoldás, hiszen senkinek nem biztosított a pénze. Kitől várhatunk bevételt? A szervező bele fog nyomni szervezési költséget a helybe, azaz zsebből állja? Akkor nem érdemes dolgoznia. A tulaj pénzeli folyamatosan a klubját, ami deficites? Elvileg ami nem hoz profitot, ott vmin változtatni kell. Esetleg a zenekar ölje bele a fellépési költségeket a helybe? Ez gondolom már ismerősebb. De egyik sem megoldás.

Az alapvető kérdés: Kiknek hoztuk létre a helyet?
Ez változhat különböző elképzelések szerint, de nagyáltalában a Vendégeknek! Kitől számíthatunk akkor bevételre? A Vendégektől! Mit tesz egy hely a vendégek bevonzásáért vagy ha már bevonzotta, a megtartásuk/szórakoztatásukért? Plazma tévéket szerel fel a meccsek miatt, játékgépeket bérel vagy vesz a bevétel miatt, koncerteknek biztosít helyet. Még mindig az a probléma, hogy a hely már beleölte a pénzét, most jó lenne, ha visszajönne. Ha nem oldja meg az összes vendégének az elégedettségét, akik között ott van a zenekar is, akkor egyszer elkezd csúszni a lejtőn. Ismerjük a hazai helyzetet, a pénzből van a legkevesebb. De egyes klubok mégis nagyon futnak és egyes klubokban mégis nagyon sok pénzt hagynak ott az emberek. Most nem a Felső Tízezer exkluzív klubjaira gondolok.
Bízom benne, hogy érezhető vmennyire, hogy nem mindig a szervezők a legnagyobb probléma, hanem a időnként a patthelyzetük. A Vevők/Vendégek bevonzása bizony a hely dolga, amiért  marketing-tanácsadókat kellene fogadnia, ha maguktól nincs elképzelésük a "DE HOGYAN?!" kérdésre. Ők pedig a szervezőktől várják a megoldást. Meg attól, hogy hozzanak minél olcsóbban nagyzenekarokat, akik tömegeket vonzanak majd a helyre. Kiderül az írásomból, hogy ez csak tűzoltás és nem hosszútávú megoldás?

Kicsit elkanyarodnék, hogy adjak egy szintén tűzoltó tippet a költségcsökkentésre. Egy közgazdasági elv nemrég került újra szóba a Projektmenedzsment órámon. Nem mondok nagy újdonságot, viszont alkalmazható. Ugyanis, ha még nem mondtam volna építési szakirányos menedzser leszek majd remélhetőleg nemsokára. Állat, ugye?
Tehát az elv a PARETO-elv vagy másnéven a 80-20as elv. Ez annyit takar, hogy a kiadások 80%-át a befektetés 20%-a adja. Ha már építési leszek, akkor hadd vegyek innen egy közérthető példát: Egy ház felépítésének költségei 80%-át a beépített anyagok 20%-a adja. Ha van 100 beépítendő tételünk, akkor fogjuk az első 20 legdrágábbat, azok adják a költségek 80%-át és azon próbálunk meg csökkenteni, ha hatékonyak akarunk lenni. Ugyanígy egy klub kiadásait is sorba lehet rendezni. Ésszerű anyagi tervezéssel a szakirodalom szerint elég sokat lehet spórolni.

Na vissza. A Szervezőről szól elvileg a cikk, mégis szinte csak a klubról beszélek. Na igen. Teljesen igazad van, Kedves Olvasó! Az ok, hogy a feladatkörök sokszor nem mindig stimmelnek. Egy szervező marketingel, menedzsel, rendezvényszervez, jegyet szed, színpadmesterkedik, láttam már olyat, hogy hangosít is. Ez megoldható kis helyeken, ahol kézben lehet tartani, de nagyobb helyeken már a minőség rovására mehet. Nem hiába vannak team-ek feladatokra. Kell a sokszínűség, a több ötlet egy problémára.

Azért a végére egy kis feketeleves:
A szervezőkre nagy felelősség hárulna, de általában pont annyira tesznek rá és valóban azzal elintézik, hogy felhívnak pár zenekart, hogy gyertek le adott időpontban. Hangosítóként sokszor volt feladatom a érkező zenekarok szinte fogadása, koordinálása, a kezdési időpontokat betartatni és még a főnökség felé is időben zárni a színpadot. Természetesen csúszás lehet bármiért. Akár hangosító, akár zenekar hibájából. Ha esetleg önállóan rendezkedtem az időkkel, mert a szervező nem tette meg a dolgát, volt hogy óriási leb.szást kaptam, mert leküldtem őket a színpadról. Elvileg mindenkinek tudnia kell, hogy mikor játszik és meddig. Egyes helyeken erre órákat is tesznek fel, mert a zajongási engedély kötött időpontra szól. Ilyen van, a lényeg pedig az, hogy a feladatkörök nem tisztázottak és egyesek elhanyagolják a dolgukat. Itt lehet hibás bárki. A hangosító inkább sörözik, a zenekar azt sem tudja hol az áram. A szervező sörözik, a zenekar azt sem tudja merre van a színpad, mikor kezdjen. Ezek léteztek régen is, most is (sajnos). Nem probléma, ha a klub nem kíván profitot vagy nevet magának. Mindenkit koordinálni kell! Nem azért, mert hülye vki, hanem mert egy ismeretlen helyen még a budit sem találjuk meg, ha nincs kitáblázva. És megint visszatértünk oda, hogy Vevőközpontúság.

A mai cikkbe bele szerettem volna fűzni a zenekari Szervezőket is, de ahogy végigmentem ezen, úgy láttam jónak, ha egy külön hetet kap magának a téma.
A következő héten befejeződik a Szeretlek Téged sorozat a harmadik legismertebb részvevővel, a Közönséggel. Hitek és tévhitek a Közönség oldaláról, kulisszatitkok a színpaddal szemben állóknak. Utána rátérünk egy vmivel gyakorlatibb részre, ami nem más, mint a Pénzügyek! Hogy szerezzen pénzt magának a zenekar.

Megjelenés május 18-án, szerdán!

Ismerősen csengenek azok a mondatok, hogy "Nem hallottam semmit a monitorban!", "Nem hallottam az éneket!", "De szarul szólt az lábdob!".

Az előző cikk végén nyitva hagytuk a kérdést, hogy miért is a hangosító a legjobb barátunk egy koncerten. A fenti mondatok után felmerül, hogy akkor miért Ő a legjobb barátunk?
Először nézzétek el, de bevédem őket, de aztán megkapják. És a végén megkérdezünk egy szakmabelit, hogy mi az Ő véleménye. Az interjú a facebook-on fog megjelenni, hogy itt a blogon tényleg csak a cikkekre szorítkozzunk. Hogy értesülj az új kiegészítésekről, mint pl interjú, csak egy Lájkot kell nyomnod az Zenekari × Marketing blog oldalra.

És hogy hogy jön ez a marketinghez? Ugye a marketing az megkülönböztetés. Sztem nem elhanyagolható szempont, hogy viselkedésben/szemléletben modern zenekari tagok álljanak a színpadon, akik tudnak együttműködni a hangosítóval, akik megértik, hogy a hangosító is ember és lehet szar napja, de ő az egyetlen kapocs a jó hangzás miatt közöttünk és a hallgatók között. Hiszen ha nem lenne, akkor hogy szólalnánk meg egy nagyobb színpadon? Úgy, hogy a közönség semmit nem hallana belőlünk. Cél ez?

Nos. Jómagam 2001. óta állok színpadon dobosként és 2003. óta állok a keverő mögött, mint hangosító. Megjártam a stúdiók világát és voltam zenekar hangosítója. És a tapasztalatok elkeserítőek, de nem megoldhatatlanok.

Picit a hangosítók történetéről:
Régebben kik foglalkoztak ezzel? Hangszórókat, erősítőket kellett építeni, ez pedig a villanyosok, műszerészek, villamosmérnökök világa. Tehát akkor is ők hangosítottak, ha életükben semmi közük nem volt a zenéhez. A kütyüjeiket viszont ők tudták használni, hiszen ők értették a működési elvüket. Az idő előrehaladtával egyre több lelkes érdeklődő (pl zenész) állt be a sorba, ezzel javítva/rontva a zenekarok és a hangosítók kapcsolatát.

Ma sajnos még mindig ott tartunk, hogy ez a kapcsolat csak nagyon lassan javul. A zenekarok jogosan bizalmatlanok, a hangosítók pedig jogosan negatívak/szkeptikusok.

Mit várhatunk tőle?
Voltunk már olyan helyzetben, hogy a koncertünkön, ahol nem volt hangosítás, a saját hangfalainkat, erősítőnket használtuk az ének hangosítására? Ott mi történt? Az egyik tag kiment a színpad elé, meghallgatta hogy hogy szól a zenekar vagy megkértek egy ismerőst, hogy mondja már meg, hogy hallani-e mindent. Mert ha netalántán nem, akkor tekerünk még a bizonyos hangszeren. Akkor ott ő volt a hangosító. Mert mit csinált? Igény szerint felhangosította azt a hangszert, amit a többi elnyomott. Megjöttünk! Egy hangosítónak az a dolga, hogy felhangosítsa azokat a hangszereket, amik nem hallatszódnak. Ha ez egy szoba, akkor 1 mikrofon az éneknek, ha ez egy óriási szabadtér, akkor egy bonyolult hangrendszer. Érdemes megtalálni az ésszerű és gazdaságos megoldást, mint egy klubtulajnak, aki élőzenére adja a fejét, mint egy hangosítónak, hogy mit kell kihangosítania.

Ha magunknak hangosítunk, érdemes egy olyan embert megbízni, akiben nem azért bízunk, mert jó haverunk, hanem azért, mert tudjuk, hogy az egész közönség fülével tudja hallgatni a zenét, azaz elfogulatlan.
Ha az, aki meghallgatta, nem objektíven látta a hangképet, akkor vmi nagyon borult arányokat kapunk. Ebbe beletartozik, hogy minden nagyon hangos, hogy az egyik hangszer jobban ki van emelve, mint a másik, stb. Az elsőnél a közönséggel, a másodiknál a közönséggel és még a zenésztársaikkal is kitolt.

A hangosító az az objektív viszonyítási alap, aki a kütyük ismeretét és az elfogulatlan szemléletet adja egy koncerten. És az ő zsűrije (is) a közönség. Ugyanis hiába akarna kiszúrni a zenekarral, hogy most bosszút áll rajtuk és rosszul fognak szólni, a közönség egyből reagál rá vhogy.

Mi szól jól?
Hogy mi szól jól? Erre általában azt mondják, hogy "háááát ez nagyon szubjektív, mindenkinek más tetszik!". És ez így is van. Vkinek a röfögős gitárszáund jön be, vkinek a nyávogós. Viszont egy közös a közönség ízlésében: hallani szeretnének mindent. És úgy, hogy ne kapjanak halláskárosodást. Tegyük hozzá, az alkohol és egyéb tudatmódosító szerek eléggé befolyásolják a hangerő-érzékelést.
Ezért, ha hangosítók vagyunk, személyes meglátásom: ne hallgassunk azokra, akik állni nem bírnak és artikulálatlanul üvöltöznek, hogy "hééjj háver, adjá má még a gitárokra, mert nem hallani semmit!". Illetve kerüljük ezt az állapotot, mint hangzásfelelősök.
Ha közönség vagyunk, akkor pedig mielőtt szólunk a hangosítónak, vegyük figyelembe a fent említetteket.

A közönség mindig a felvételen megszokott arányokat akarja hallani, de azért valljuk be azt is, hogy ez itthon a legtöbb hely felszereltsége miatt nem mindig kivitelezhető. Itt értem a hely akusztikai körülményeit is.

Na térjünk vissza arra, hogy leegyszerűsítve a hangosító dolga a felhangosítás. Ez néha jó, néha rossz.
Tudjuk, hogy a zeneiparban csúúúnyán túlkínálat van, magyarul mindenki zenélni akar. Ami jó! Csak általában - bár a tendencia javul - a zenekartagok nem mindig vannak a helyzet magaslatán hangszerhasználatban. Itt nem arra gondolok, hogy egy gitáros nem tud úgy szólózni, mint Satriani vagy időnként mellényúl, hanem nem tudják úgy megpengetni/megütni a hangszert, hogy hangosításnak az kielégítő legyen.
Vegyünk egy példát: az egyik dobütés halkabb, mint a másik. Ez persze lehet technika is, de fogadjuk el, hogy aki már úgy tud dobolni, hogy ezekre odafigyel, annak nem lesz kellemetlen a játéka. Hogy hallatszódjon a halk ütés, a hangos lesz fájdalmas, ha a hangoshoz emeljük a hangerőt, akkor pedig néhány ütés fog eltűnni. Egyiksem előnyös. Bár a kütyük megvannak az ilyen problémák kezelésére, ahogy fent megbeszéltük, a magyar helyek nagyrésze nincs felkészülve ilyenekkel. Bár a javulás ebből a szempontból is szemmel látható, kézzel fogható.

Hogy ne legyünk elfogultak: ahogy mindenki zenélni akar, csak a fáradtságot nem veszi a megfelelő hangszerhasználat megtanulására, a hangosítók között is jócskán akad ilyen. Nincsenek tisztában, hogy ha tekernek vmit, az milyen hatással van a Jelre, ami a gitár hangját vevő mikrofonból a sok módosító eszközön (erősítő, keverő, kütyük) át a hangszórókig eljut. Ezért aztán szoktak megoldhatatlannak tűnő problémák adódni.

Csak vegyünk egy egyszerű problémát, amihez nem kellenek bonyolult kütyük:
Hangos a zenekar, már nem tudunk annyit adni az énekre, hogy hallatszódjon. Hát akkor, ha ott a vége az éneknek, a többit húzzuk lejjebb. Megvan fejben az elképzelés, hogy egy popzenekarnak hogy kéne szólnia?
Itt egy ismert példa: https://www.youtube.com/watch?v=YBNL0Jz38aI
Mit mond erre egyes ember? Jójó, de ez pop, máshol ordít a gitár, meg a dob. Nem ilyen tingli-tangli... Higyjük el, ezek a zenészek elég profik ahhoz, hogy a koncertjükön elég tökös a dob és a többi.
Sajnos nincs más megoldás, ha hangos és a hangkép rovására megy, akkor sajna a gitár fejládát is le kell halkítani. De akkor nem jön ki a hangzás? Valós probléma. De vajon a gitáros személyes gitárhangzása érdekli vagy hogy nem fog hallatszódni a gitárja?
Az évek alatt legtöbb esetben az első opció volt túlsúlyban. Sztem még ma is. Felelős zenekar a közönségnek zenél, nem magának. Magának ott a próbaterem szórakozásra, ha viszont publikum elé visszük a produkciónkat sajnos már nem mi vagyunk a szórakoztatás célpontja. Úgyhogy kompromisszumokat kell kötni. Persze egészséges, mindenki számára elfogadhatóakat. De ehhez kompromisszumkészség elengedhetetlen.

Rengeteg problémát sorolhatnánk fel, ami felvetődik egy hangossal szemben, de mielőtt járnánk a megszokott utat, hogy a hangosító a zenekar ellensége, gondoljuk végig: mi megtettünk mindent, hogy jól szóljunk? Nem csak arról van szó, hogy százezreket öltünk gitárcuccba. Százezreket öltünk a zenei taníttatásunkba is? Több százezer percet öltünk a gyakorlásba is? Van egy mondás: egy jó hangszer egy rossz használó kezében nem fog jól szólni, viszont egy kevésbé jó hangszer a jó zenész kezében mindig jól fog szólni. Mert a hangzása lehet, hogy nem megfelelő, de a játék lüktetése és dinamikája adja a kellemes hallgatást.

Pár tipp, hogy mitől vágódunk be a hangosítónál:
× keressük mi, üdvözöljük, mutatkozzunk be, hogy kik vagyunk és mikor játszunk (vegyük emberszámba)
× mondjuk el neki, dióhéjban, hogy mi a felállásunk, esetleg vmi extra kütyüre van szükségünk. adhatunk neki technikai igényeket tartalmazó papírt is (rider), de nem biztos, hogy arra lesz ideje egy bonyolultabb estén, hogy azt olvasgassa/átgondolja
× amikor színpadra állunk, az átállásunkkal vagyunk elfoglalva, ő pedig a sajátjával, ne akadályozzuk egymás munkáját, de mindenképp üdvözöljük újra és aktualizáljuk a felállásunkat, amit már megtettünk az elején. ő is ember, elfelejtheti, de általában, mivel megkülönböztettük magunkat másoktól, nagy eséllyel emlékezni fog ránk
× FONTOS: ne nyúljunk az ő cuccaihoz, de mi se engedjük, hogy ő turkásszon a mieinkben, kivéve, ha ezt megbeszéltétek. pl beletekerhet-e a gitárhangzásba, mert úgy látja, hogy jobban fog szólni kifelé, ha 1-2 dolgot módosítunk. vagy megkérdezni, hogy a mikrofonállványt állíthatja-e az énekes vagy inkább a hangosító csinálja. ki tudja milyen rejtett hibái vannak az állványnak, amit ő tud, mi ismeretlenként nem (ez nem más, mint az alapvető illem, hogy más cuccára vigyázunk és amíg nem adott rá engedélyt, nem nyúlunk hozzá)
× ha azt kéri, hogy halkítsunk az erősítőkön, akkor tegyük meg, ő hallja kívülről és a kütyüjeinek is vannak határai, ezért lehet, hogy a monitor sem fog kellően jól és hangosan szólni, viszont a próbán sincsenek monitorok.
1-2 indokolt monitor-para: nagy távolságok zenészek között, amikor már az ordibálás sem hallatszódik és a nagyon zengő terem. ilyenkor elengedhetetlenek a monitorok. akadhat még pár eset, de azokat kompenzálhatja a zenekar megfelelő felkészültsége.
× a végén köszönjük meg a munkáját. miért? mert bárhogy is, de dolgozott velünk és hallották-e volna nélküle a hallgatók az előadásunkat?

Az ideális eset, ha a hangosító szokott színpadon is állni és a zenészeknek is van fogalmuk a hangosításról, a feltételeiről, a korlátairól. Ha vmelyik nem adott, kultúrált és probléma-megoldó kommunikációval minden gond áthidalható.

A legvégén egyet erősen ajánlott megjegyezni: az éneket lehet hallani, a szöveget pedig lehet érteni. Megszokott kijelentés, hogy "nem hallom az éneket". Sajnos ez az esetek 99,9%-ban nem megfelelő, ugyanis mindenki hallja általában, hogy szól az ének. Hogy nem érti a szöveget az már lehet. Elég esélyes is.
Okai: nem megfelelő technika, hangkép szétesettsége (zkr segíthet rajta), artikulálás, jó hangképzés hiánya, mormogás (zkr segíthet rajta), hangszín elégtelen beállítása (hangosító segíthet rajta), teremakusztikai elégtelenségek.
Ezek után gondoljuk át, hogy hányszor támadjuk a hangosítót ezzel és vajon mindig az ő hibája-e.

Az interjú elérhető lesz a facebook-os oldalon. Ha Tetszikeled, akár itt is, azonnali értesítést kapsz az új interjúkról, változásokról!

A következő kulisszatitok a Szervező viselkedése lesz, avagy hogy beszéljünk vele meggyőzően.
Megjelenik május 11-én szerdán!

Köszönöm a figyelmet!
- Makovics Ákos

Jó reggelt!

Amikor ezt olvassátok, legalább ápr. 27. van. Nálam még vasárnap. Nagyon korán van, nem igazán szoktam meg ezt, de úgy látszik bejött egy Jóbarátom, Ombódi Karika jóslata, miszerint 6 dobozos kóla után az életben nem alszom el. Olyan 5 órára datálom azt az elalvást, 4 óra fetrengés után... A tegnapi napot jó lenne kitörölni. Ennek örömére úgy gondoltam, hogy kijárkálok a tatai tópartra görkorcsolyázni, minél gyorsabban elteljen. Kicsit túllőttem a célon, mert ezt sikerült 1-2 óránként megtenni. Azért a bizti kedvéért megkerestem O. Károly, szintén tatai lakost, hogy szombat este van-e vmi közösségi élet. Akkora volt, hogy a 20-30 fős társaságunkból ketten melegszenyóztunk a helyi gyülekezőnkben, ahol amúgy egy elég használható ska buli volt. Mondjuk nekünk egy fejlövés jobb lett volna. Neki a másnapossága/álmossága miatt, nekem meg a fent említett minőségi nap miatt... Annyira belemerültünk a kajolásba, hogy azért 5-6 sört/dobikólát megittunk mellé. Najó 2 alacsony is volt benne. Az est fénypontja volt, amikor kihívott minket a tatai Avion zenekar két hozzátartozója csocsózni. Az az igazság, hogy a Karika piál, meg a beosztottjait irányítgatja, én meg piálok, meg blogot írok és csocsóból nem vagyunk kikupálva. Nem Győrbe jártunk felsőoktatásért, ahonnan méltán híres játékosok kerülnek ki. Szóval ők a bizti kedvéért annyira betúrtak, hogy 1x még nyertünk is. De visszatérve az est fénypontjára: első látásra azt hittük, hogy mégsem lesz meccs, ugyanis B.G. barátunk két integetés között - ami általában ismeretlen lányoknak szólt - feltűnésmentesen beborult az asztal alá. Öröm lett volna látni F.M. fejét, ahogy kereste társát maga mellett és mikor lejjebb tekintett, meg is lett. A három mérkőzés, ezzel megalapozva elég jó hangulatban telt. Végülis a lasztit elég ritkán találtuk el, de ők megoldották maguktól is, hogy szerezzünk gólokat.
Tehát ez bearanyozta a napot. Az meg főleg, hogy 4 órát fetrengtem. Még hason is feküdtem, cöhh...és örülök neki, hogy megtehetem. Amióta egy lányzó jelezte, hogy azt csak mi férfiak tudjuk. Elsőre nem esett le miért... nem kívánok mást hozzáfűzni.
Ja dedede! Hogy tetszik az otthon, itt a blog.hu-n? Okkéj, ezt "baromi jó"-nak veszem, úgyhogy szépen megköszönöm és kezdhetjük is a mait!

Manapság a zenei szakma a neten él (meg sok más is). Lájkolj fészbúkon, hogy nyerhess jegyet; töltsd le a lemezen a honlapomról ingyen, miután feliratkoztál a hírlevelemre; oszd meg a haverokkal a videómat a jutyúbról. Igény kérdése, hogy ki mekkora sugárban használja ki az internetet.

Az előző cikkekben átbeszéltük nagyjából a marketing-szemléletet: "vevőközpontúság".
Most nekiállunk kivesézni a legfontosabb vadászterületünket, a netet. Milyen eszközök kellennek?

Bevásárlólista:
× blog
× Edgerank - Facebook
× barátságban lenni a keresőmotorokkal (az Edgerank folytatása)
× web optimalizálás
× minden zenekari adatbázisba bereggelni
× a legnézetebb közösségi oldalt követni
× infó/hír oldal, zeneletöltő oldal, videóletöltő oldal, szövegkönyv-letöltő oldal
× cikkeket linkelni minden oldalunkra, ahol megosztható

Blog
Blog. Ami nem a klasszikus régről ismert honlap. Már pár éve is kifutottnak számított, hogy apró híreket osszunk meg a honlapunkon. Erre nem nagyon reagált a magyar underground. Tisztelet a kivételnek! Konkrétan mi történt? A közönség és zenekarok infói nagyon messziről elkerülték egymást. Természetesen kikerültek a hírek a zenei portálokra is, de ahogy megbeszéltük, az ember figyelme nagggyon rövid. A következő pillanatban az olvasó már az új Szex és New York filmről érdeklődött. A hírünk, hogy úgy mondjuk: elveszett az éterben. A normális blogok biztosítják, hogy különböző oldalakat/lapokat tegyünk bele. Ami már akár menüpontként is funkcionálhat. Tehát a blogok már biztosítanak mindent, hogy összelegózzunk egy oldalt bármilyen webes ismeret nélkül. Egy baja van: nincs egyéni honlapcíme. Az a bizonyos .hu vagy .com vagy bármi. Az pedig nem árt.
Szóóóval a zenekarom.hu címhez van egy tárhelyünk, csak nem klasszikus honlapot teszünk rá, hanem blogot. Miért jó ez? A honlapra nem tud bármire kommentelni az olvasó. Márpedig ő igenis meg akarja mondani a véleményét. Ha akarja, menjen fórumozni? Á á. Annyi időt nem foglalkozik vele. Blog = interakció = folyamatos képbentartás.

Edgerank
Kattintás alapú osztályozó rendszer. Ez a Facebook, a Google, stb.
Na ez érdekes lesz. Volt kampány a Like-ra? Sokáig gondolkoztam, hogy mi a fikkért jó a Like gomb. Az Edgerank úgy rendez sorrendbe vmit, hogy mennyi kattintást kapott. Az a helyzet, hogy ha erről nekiállnék írni, annak nagyon összeesküvés-elmélet szaga lenne, ezért inkább ajánlanék egy cikket erről itt. Beszélhetünk róla, megkeresésekre, kérdésekre szívesen válaszolok, ha felmerül a Hogyan?! kérdés;)

Google
Nos, ha már vettem a bátorságot észt osztani, illene tisztában lenni az összes keresővel. Ez annyit tesz, hogy mondjuk úgy fingom sincs a Google-ön kívül másról. Az ember azt a keresőt használja, amelyik neki szimpatikus. Na most gond van, elvesztettem a hivatkozásom...uno momento. Google kereső. Megvan! Digitális Média Tények Könyve 2010. Regért ingyen tölthető aaaaaa. Tök örülnék, ha nem veszíteném el folyamatosan a linkeimet. Na végre. Innen. Szóval az elejefelé keressük meg a legnézettebb oldalakat. Itthon a Google. Igaz, 2009. dec-i adat, de sztem itthon még mindig vezet. Minél többet kattintanak a honlapodra, annál előrébb sorolja a keresett szavak listáján. Ebben segíthet a fizetett reklám előfizetése. Jahh. Ezen infók megszerzését viszont az egyéni szájízre bíznám. http://www.google.hu/intl/hu/ads/

Web optimalizálás
Rengetegen csinálják, kell is, ha meg akarnak találni. Minden szó szöveg legyen a honlapon, címkézzünk, hagyjuk dolgozni a keresőmotorokat. Régen. Mára nagyon kifinomult. A blogok erre pont alkalmasak. A túlcsicsázott honlapok, ahol minden szó egy kép sajnos nem a legtalálhatóbbak. Azért persze kell a szép honlap. Vmivel meg kell fogni a tekintetet. Ezt szintén nagyon sokan jól csinálják. A jó honlap receptje: Photoshop és CSS ismeret. Ja meg Dreamweaver. Ezekről a programokról bárhonnan informálódhatunk a sok tutorial oldalról. Google-ön keressünk. A fotosoptól szép lesz az oldal, a css-től kereshető, a dreamweaver meg ezeket teszi eggyé. Bővebben a web optimalizásról SEO szóra keresve tudsz informálódni.

Adatbázisok
Hagyjuk magunkat megtalálni a zenei oldalakon szörfözőknek. Elég sokukon van zenekari adatbázis. Na ezekre regisztráljunk! Ha egy zenekar egy másikat akar keresni, akkor esélyes, hogy egy adatbázissal kezdi. Mint a telefonkönyv. Alap infók legyenek fenn rajta. Aktuálisoknak (koncertidőpontok) nem fontos. Viszont Ne feledjük! Aki keres minket, először és rosszabb esetben egyszer fog találkozni velünk. Meg akar ismerni. Na meg az első benyomás. Ha elküldjük őt egy másik oldalra, hogy "nesze olvasd el ott" aaaaz...olyan...mint egy kedves exem, szintén kedves beszólása az amúgy kedves kérdésre (Mi történt veled a hétvégén?), hogy "olvasd el a blogomon, ott már egyszer leírtam, most nincs kedvem elmesélni még1x". Szerencséjére ezt nem velem játszotta el. Valószínűleg statisztika lettünk volna a Párkapcsolati Agresszió kategóriában. Szóval melós-melós ez az adatbázisozás, dehát nem közönséget szeretnénk? Nagy könnyítés, ha a zenekar meg tudja osztani ezeket a feladatokat egymás között. Ehhez mondjuk rendkívül célorientált csapat kell, ahol mindenki tudja mi miért történik. Összetartááás. Egy zseniális példa volt erre a Nikson zenekar Ormosi Olivér gitárosának beszólása a már említett tavalyi PANKKK-os zenei konferencián. "A Marci (szervező) mondta, hogy ha már megyünk este Gödöllőre, akkor induljunk korábban, hogy délelőtt 10-re itt (Budapest, Gödör) legyünk, mert akkor szétszórja a kiadók igazgatói között a promo anyagunkat. Miért ne, addig elsörözünk mi itt." És ami a legjobban meglepett, persze pozitívan: "Ha ő nem lenne, sehol nem lennénk. Mindent neki köszönhetünk." Hát ez miiiiiii????:D Kiváló hozzáállás, van is eredmény. Összehangolt, céltudatos profi munka. Marcival beszéltünk már, hogy lassan beszámol majd a munkásságukról, amikor sikerül elindítani a Facebook-on Esettanulmányos részt, hogy több szemszöget is hallhassatok. Láthassatok.

Közösségi oldalak
Azokra a bizonyos közösségi oldalakra gondolok itt, mint az iWIW, Facebook, stb. Látni és figyelemmel követni kell a trendeket, mert pillanatok alatt tud átszökni több ezres közönség egy oldalról a másikra. A szerencsénk, hogy itthon nem nagyon szokott versenyhelyzet lenni, ezért elég csak egyre odafigyelnünk. Jelenleg ez a Facebook. Ha külföldre törekszünk a zenekarunkkal, a MySpace még beválhat. Felesleges sok oldalt aktuális infókkal fenntartani a zenekarnak, mert úgysem nézik. Hopp, ellentmondás!
Az előbb arról volt szó, hogy mindenhol legyünk jelen, most meg arról beszélünk, hogy ne? Mindenhonnan legyen elérhető a zenekar, de csak a legnézetebb oldalon legyen aktív. De ott hiperaktív. Éljen az oldala. Ha olyan a helyzet, tarts twittert és kapcsold össze a facebook-kal. Ha a zenekar nevében írsz, azért nem árt feltüntetni a saját neved a csiripphez. Mármint a csiripeléshez. Ha jól emlékszem a twitter csiripelőt jelent.
Mindennek a lényege mostanság a neten az interakció. Ebben a cikkben az épp trendi - azaz a közönségnél most ez az elfogadott - módszereket igyekeztem összegyűjteni. Ez nem örökérvényű, nagyon gyorsan változik a közösségi média, érdemes figyelemmel követni, ha nyeregben akarunk maradni.

Milyen oldalak szükségesek MA
Ennél a résznél nem magyaráznék sokat. Minden tartalmat ki kell tenni különböző oldalakra. Mire van szükségünk?
Kell egy oldal a híreknek, ez a blog, ahova mindig beírogathatsz. De ma már szinte a facebook is teljesen kiszolgál. A hazai blog.hu és a Google blogspot.com-ja megy manapság.
Egy a zenéknek. Erre több előszeretettel használt oldal is van. Most épp a soundcloud.com pörög, de van a FB-nak is lejátszója, amit még sose tudtam használni.
Egy a képeknek, de ezt is meg lehet oldani fészbúkon. A Google-é is szerethető, a Picasa.
Egy a videóknak. Na ezt már érdemesebb a youtube által megosztani.
És nem felendő, kell egy a dalszövegeknek.
Az előbbieket érdemes kapcsolni egymással, beágyazni, stb., a dalszövegeket meg hagyni, hadd legyen el magában, mivel annyira nincs rá igény, mint a képekre, videókra, hírekre, de időnként kell! És akkor jó ha megvan vhol. Elég nagy adatbázis jóideje a zeneszoveg.hu oldal.

Cikkek belinkelése
Ez egy utolsó kis apróság. Ma már szinte minden cikknél van LÁJK gomb. Használjuk. Nem kell gyűjteni a Rólatok írt cikkek linkjeit a honlapjaitokon, mint anno. Elég, ha lájkolsz egyet és már is kapcsolja a FB oldaladhoz vagy a zenekaréhoz.
Ápropó. Igen. Ha a zenekar nevében akarsz FB-on megosztani vmit kívülről, pl egy cikket, akkor előtte érdemes átkapcsolni Oldal módra. Fiók => Hasznád a Facebook-ot, mint Oldal => Váltás.
Mellesleg minden történésedet megosztod az érdeklődőkkel.

Összegzés
Ezekkel most azt sikerült elérnünk, hogy esélyekkel lépjünk be a ringbe. Nincsenek felesleges oldalak, információk, amiket nem néznek. Csak a legfontosabbak. Ezzel elkerülhető az a mára megváltozott gondolat, hogy az a tuti, ha mindenhol ott vagyunk és 500 tételes listánk van, hogy hol is jelenik meg a zenekarunk. A hallgatók nagyrésze már csak a fészbúkon él és nem is akar kimozdulni. Úgyhogy mindent ide összpontosítanak a különböző oldalak is. Már nem jó, ha van egy honlap bő tartalommal. Á á, nem kell. Sablon oldalra kell ezeket tenni, adatbázisba. Régebben jó volt kattintgatni, minél mélyebbre ástál a neten, annál izgibb volt. Viszont nem tudom érzitek-e, de kezd fájdalmas lenni ez a rohanás/változás. Pillanatonként jönnek az új infók, az olvasónak nincs ideje több oldalt nézegetni. Inkább lájkol és telenyomatja a Falát mindenféle kedvelt szolgáltató üzeneteivel. De az sem jó, mert akkor meg a barátai személyes hozzászólásai felett siklik el. HmHm. Dilemma. Egyelőre evickélünk, megpróbáljuk az összes infót feldolgozni. De azért az agy lassan azt fogja mondani, hogy pihenjünk egy picit. Nem kell a kedvenc zenekarom infója, majd megnézem, ha akarom. Nem kell a bolti akció, majd megnézem, ha oda akarok menni.
Megfigyeltük, hogy a FB Home oldalán nincsenek hirdetések? Viszont, ha Oldalt vagy mást nézel, akkor a jobb oldali sávban már megjelennek. Fent említett O. Károly nem vette észre, amíg nem mondtuk neki. És sztem ezzel sokan vannak így. Viszont az agy nem hülye, látja. És nagyon meg is jegyzi. Aztán majd egyszer jön a gondolkozás, hogy "de rohadt ismerős nekem az a logo vagy szlogen...de honnan?".
Ma olvastam, hogy debütált a Send gomb. A Like barinője. Még egy darabig leragadunk a fészbúknál, mi felhasználók, aztán majd jön más. Akkor majd az is meg lesz írva ITT, aZ × M blogon!;)

A héten picit körbejártuk a technikai oldalát a Sikernek, a köv héten elkezdődik egy pár részes sorozat, ami a zeneipar résztvevőit célozza, mint például a Közönség, a Hangosító, a Szervező és a többiek. Hogy milyen kapcsolatok jönnek ki ebből, ki mit szeretne, kinek mi az érdeke, közös nevezők, illetve a lépcsők odáig. Hogy hogy jön ez a marketinghez? Ezek az emberek, mind a Célközönségünk, akiknek el kell adnunk a "Termékünk".
Elkezdjük a hangosítóval, mert ő az egyetlen segítségünk a jó előadás érdekében. Hogy miért? Azt már csúsztassuk tényleg a köv hétre.
Ha minden jól megy, ki lesz egészítve egy interjúval, ami viszont nem a Blog szerves része, ezért csak a Facebook-on jelenik meg.
Május 4-én. Ha jól számolom. Szóval szerdán!

A mai témát egy ismerősöm dobta fel. Ha jól értettem, ő egy olyan általános útmutatást várna, amivel zenekarok el tudnak indulni az Ismertség felé. Megpróbáljuk.

Tehát akkor miről lesz ma szó:
× néhány alap a Marketinggel kapcsolatban
× pár aktuális gyakorlati tanács az induláshoz

A Marketing:

Erről egy elég jó, bár száraz ismertetőt ad a wikipédia itt.

Amúgy pedig a megkülönböztetésről szól. Egy szóval. Szokta emlegetni Mezriczky László - a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) elnöke, akitől mellesleg egy megkeresésemre ábszolút kielégítő, érthető és segítőkész választ kaptam - és Wolf Gábor - aki a kis- és középvállalkozások marketingjének szakértője (marketingcommando.hu) -, cikkjeikben.

Ha beleolvastál a wikipédás megfogalmazásba, találkozhattál ott olyan, hogy pszichológia. Ez sok embernek visszatetszően hathat. Nem is csodálom, ezzel teljesen egyetértek. Olyannyira, hogy volt egy pszichológus-hallgató barátnőm, akinek összeköltözéskor/tanulmányai kezdetekor azzal indítottam, hogy ha egyszer is elkezd elemezni vagy teszteket töltetni velem, akkor azonnal szakítunk. Ahhoz képest, amikor olvasmányaim elterelődtek errefelé is, önelégülten pofánröhögött, hogy mégiscsak elolvastam egy pszichológus könyvét. És ha tudná, hogy az csak a kezdet volt... Szóval akkor nyugodtam meg, amikor először hallottam, hogy pszichoból a felsőoktatásban kihagynak egy jó nagy részt. Miért? Mert megfoghatatlan. Mi az? Hm. Nevezzük úgy, hogy a Tudattalan. Ez most így lehet, hogy kicsit magasröptű, de semmiképp sem elhanyagolható, hiszen:

Egy amerikai példát könyvekben emlegetnek, ami megfelelt egy akkori marketing taktikának. Ez egy kórházban történt. Az egyik nővér elkezdte alkalmazni azt, a gazdasági részleg örömére, hogy dupla takaróval vagy kényelmesebb takaróval fogadta a betegeket és egyéb kényelmi tényezőt is bevezetett. Az eredmény? 50%-os kimutatható javulás a betegek kórházban töltött idejében, ami bár ráfordítást igényelt a kórháztól (több takaró, stb.), de mivel 2x annyi beteget tudtak ellátni ugyanannyi idő alatt, mintha ezt nem alkalmazták volna, ezért gyorsabb gyógyulás, elégedetebb betegek és több bevétel akárhonnan az ellátások száma miatt.

Tehát a felelős és önzetlen gondolkodás pénzt termel. Leegyszerűsítve. De ezt megmondta az előző Z×M cikk idézete is, ami a facebook-ról elérhető itt.

Most annyira elkapott ez a kényelem-érzés, hogy muszáj volt megennem egy doboz csokit. Sztem édesanyám hálás lesz... na ennek örömére viszont nézzünk vmi száraz fogalomtárat.

4P=Product, Price, Place, Promotion, azaz a Termék, Ár, Hely, Reklám.

Magyarázat: legyen egy minőségi terméked, ami mondjuk érdekli a piacot is, legyen elfogadható ára vagy másmilyen, de arról lejjebb, a megfelelő helyen árusítsd, és hirdetés nélkül nem tudja meg senki, hogy létezik.

Marketing-mix: az áhított kifejezés, mindenki erről beszél. Sztem azért, mert olyan semmitmondóan kurvajól hangzik. Azaz jól hangzik:) bocs.
Semmi más, mint az előző fogalom, a 4P. Alapvető márketingelemek összessége. Termék, árképzés, stb.

Ezeket annyira nem kívántam beleírni a blogba, bár márketing a téma. Hogy miért? Gondoljunk bele hogy áll fel egy koncert leszervezése. A zenekarom felkészült, hogy koncertezhessen, tegyük fel jól játszik jó számokat. A minőségi Termék adott.

Kiszámolom, hogy mennyibe fog kerülni az út vagy mennyit ér meg a koncertem. Ebből mondok egy Árat. Ez a magyar színtéren nem ennyire egyszerű, de ezt majd a zenekari pénzügyes cikkben firtatjuk részletesebben.

Hely. Nem egy jazz szalonban fogok annak a közönségnek blekk metált játszani. Ja igen! Egyszer olvastam vmi rokkzenei magazinban, hogy az egyik szerkesztő szerint a metált tilos á-val írni. Azt hiszem most játszottam el (a lehetőségét), hogy együtt tudjunk működni.

Reklám. El kell mondani a haveroknak, hogy csináltunk egy zenekart és gyertek le a próbára meghallgatni.

Dióhéjban, gyökre egyszerűsítve ennyi. Ugye, hogy egy zenekari szervező folyamatosan marketing-mixeket készít? Sőt. Ezeket csak azért kívántam megosztani veletek, hogy ha netán vki ezeket emlegetné, akkor ne esettek hasra előtte, mert szakszavakat használt. Bár tény, hogy ez módszer meggyőzésre elég hatásos. Legyetek tisztában vele legalább ennyire, hogy ti is márketingesek vagytok. És akkor a fészbúkon híresztelt "szavazzatok ránk ezen a tehetségkutatón"-ról még szó sem esett.

Zenekarok, szeretném felhívni a figyelmet! Amelyik banda nem csak a seggén ül, hanem dolgozik, annak márketing szempontból sok új nincs a nap alatt. Ne higgyétek el, hogy mások okosabbak nálatok. Mit csinál egy zenekar? Alkalmazza a túlélési ösztöneit. A marketing csak ennyi. Megjáratjuk az agyunkat, hogy hogy lehetünk mások, mint a többiek.

Amit meg esetleg nem tudtok, mert nem olvastatok több ezer oldalnyi marketinget, arra meg itt a   Z E N E K A R I × M A R K E T I N G   blog. Hehe.

Egyszer részt vettem egy...húúú mi is volt az. Vmilyen zenei konferencia volt a Gödörben az azóta box utcába állított PANKKK szervezésében. Nagyon jó témák voltak, kimondottan felkeltette az érdeklődésem, de sajna csalódnom kellett, amikor elkezdtek róla beszélni. Jó tippek, hogy ha sötét van a helyen, akkor a mörcsünket (merchandise=pólók, kitűzők, stb.) világítsuk meg saját magunk által vitt asztali lámpával. Ez tényleg egy okos praktika, csak egy vmi bajadzik és legyetek szívesek egyszer és mindenkorra jegyezzétek meg: a mai ember NEM AKAR VÁSÁROLNI!!! 

Hogy mit akar a közönség? 

Infót, segítséget a jó döntéséhez, hogy mire költse a pénzét. Erre a porszívóra vagy a drágább, de jobb porszívóra. És nem tanulunk évek óta ebből. Önzőek vagyunk, szar minőséget adunk, fosunk a közönségre. Ördögi kör, pont ezért fosik a közönség is a zenekarokra. Hány zenészt érdekel, hogy kitől kapta a sört. Esetleg megkérdezze, hogy akkor visszahívhatja-e. Hányat érdekel, hogy a kislány, aki lehet, hogy először és egyetlen alkalommal jutott el élete koncertjére (Rátok), hogyan próbálja kifejezni a mérhetetlen örömét? Hogy herótotok van ezektől? Hogy hülyeségeket kérdeznek? Hogy sokszor kell elmesélni ugyanazt? Ez bizonyítja, hogy annyian kíváncsiak bensőségesebben Rátok. És mi lesz egy bensőséges kapcsolatból, ha oda-vissza működik a Tisztelet? Bizony-bizony: legközelebb is eljön koncertre és legközelebb már fog venni pólót, legközelebb már elhívja a fél osztályát is, legközelebb a fél osztály is közönség lesz és pólót fog venni.

Erre mit mond egy gyakorlatban működő zenész? Álmomban. Vmilyen szempontból igaza is lehet, mert a sikere elnyúlóbb. Kevésbé lehet objektíven mérni a siker szintjét. Jó, az eladások egyértelműek, de az nem, hogy mennyire szereti a zenekart vki. Vagyis, mennyire fogadta a bizalmába.

Kicsit általánosságokra helyezve a hangsúlyt, hogy a kocsmatulajoknak és egyéb szereplőknek is haszna legyen a cikken. A módszer vállalkozásoknál is ugyanaz, mint a zenekaroknál. Régebben én is ezt hiányoltam, hogy mindig csak rámsózni akartak mindent, az érdekeimet nem nézték az eladók. Tisztelet a kivételnek. A fenti szerzők régóta publikálják ezen álláspontjukat.

Összefoglalva: Kedves Vállalkozások, a honlapokon, táblákon, hirdetésekben a vevő szempontjából induljatok ki, nyújtsatok nekik bőséges információt, hogy meghozhassák a számukra legjobb döntést. Ne izguljatok, a vevő emlékezni fog erre, hogy ki volt a segítőkész, még ha most nem is tőletek vásárol. Ennek a kommunikálásáról egy másik cikkben foglalkozunk, hiszen az sem kis téma.

Óriási káosz van a válság óta mindenhol, de főleg a fejekben. Minden talaj kihullt az emberek lába alól. Bizalmat keresnek. És ha csalódnak, nagyon idegesek lesznek. Biztos ismered az érzést. Amikor el vagy kámpicsorodva bármi miatt, csak szeretnéd megölelni a kedvesed/barátod, ő széttárja a kezét, odamész hozzá, aztán az utolsó pillanatban odébb lép egy lépést. Te pedig luftot fogsz. Ő nem érezte át elég mélyen a problémád. Benned viszont durran egy lufi. Jöhet az ámokfutás. Nem kívánok prédikálni, erre megvannak a nálam megfelelőbb emberek, de azt a lépést szeretném megtenni, hogy pár év megfigyelését megosszam veletek. Az ember mindent odaad a jelenlegi káoszban egy olyan "partnernek", legyen az a kedvenc zenekara, orvosa, autószerelője, kajoldája, aki elnyeri a bizalmát. Kezdjünk a vevő fejével gondolkodni! Hogy hogyan? Szoktál kenyeret venni? Megjöttünk. Amit te elvársz a kiszolgálásban, azt add meg te is maximálisan. Sőt még jobban. Hogy más nem teszi meg, akkor te miért? Olvassunk vissza. Mi a márketing egyszóval? Megkülönböztetés. A konkurenciád "tesz" a vevőire? (:DDD fura ezt a szót használni. "tesz") Akkor megspóroltál százezreket amiket reklámra költöttél volna, mert csak szolgálatkésznek kell lenned. Ha nehéznek érzed ráhúzni ezt az arculatot a zenekarodra/vállalkozásodra, küldj egy emailt. Nincs megoldhatatlan probléma!

Eddig tartott az elmélkedés, ideje eldöntened mennyire időre tervezted a "vállalkozásod", legyen az bármi. Lassan kezdenek összeállni a gyógyírek, aztán jöhetnek a konkrét példák. A következő témánkat hirtelen elfelejtettem, de lassan beugrik. Facebook-on megosztok minden hirtelen újdonságot a blogról, ha figyelemmel kívánsz követni, add a lájkod, mert csak így érek el hozzád egyelőre, hogy elsőkézből értesülj a változásokról. Most pl arról, hogy a jövőhéttől a zenekarimarketing.blog.hu-n lesz elérhető az oldal. Hogy mik történnek!

Sikeres Közönség-/Vevőszerzést a szolgálatukban!
Makovics Ákos

Na most, hogy kiteregettem, újult erővel állok neki főzni, aztán folytköv.

Tehát azt a következtetést szűrték le szakemberek, hogy a hideg megkeresésekre a visszautasítási arány 98%. Mi az a hideg megkeresés? Amikor ismeretlenül állítunk oda vkihez. Mi az a 98%? Hogy 100-ból 2x lesz sikeres a megkeresésed. Természetesen az ideális állapotot véve, hogy Illedelmesek vagyunk, nem tolakodóak, stb.

Egy személyes példa erre: a már nem létező zenekarunknál egyszer támogatást kértünk lemezfelvételre. Arra volt kihegyezve a dolog, hogy Tata és itthon vagyunk, meg ti is tatai cégek vagytok, nahh. Fel lett ajánlva minden együttműködési okosság és ki lett küldve 144 imél. Ez 3 napon keresztül 3-4 órát vett igénybe. Ja igen, mert ahol csak lehetett névre szóló volt a levél. A levélfogalmazásról majd egy későbbi cikkben beszélünk. Szóval melós-melós. Az eredményt ugye ne felejtsük ki, hiszen mindennek akkor van értelme, ha értékeljük is az eredményt és legközelebb korrigáljuk a hibákat. Mellesleg ezt PDCA-elvnek (Plan, Do, Check, Act) hívják a Minőségellenőrzésben:)

Az eredmény: 1 vissza-imél, hogy nem, 1 visszahívás, hogy már támogatunk mást, nem, 1 visszahívás, hogy kellemetlen, mert a program a Levélszemét közé tette a megkeresésünket, viszont meggyőztük, tessék 50ezer forint. Kapott róla számlát:) A végén végülis ismerős cégek alapján 100ezret sikerült összekoldulnunk. Ez első hallásra lehet, hogy nem tűnik soknak, de hogy ne zsebből kelljen kiadni, ahhoz már segítség.
Meg ha úgy vesszük 3 napi munka, 3x4=12 óra, 50.000/12=4167 Ft-os órabér. Megéri a befektetést?
De a zenekari pénzszerzésről szintén majd egy másik cikkben.

Visszatérünk a célközönség kiválogatásához. Nem elég, hogy Beatles-t kedvelő anyukákat ne hívjunk Dimmu Borgir koncertre (bár egy ismerősömet egyszer elkísérte az anyuja Slayer-re, de az más), viszont a nyíregyháziakat sem érdekli a szombathelyi fellépés. A legtöbb esetben.

Ez ugyanaz, mint a "kit hívjunk meg koncertre", csak visszafelé. A különböző városokban elvileg nincs sok ismerősünk, de annyi lehet vagy annyit lehet szerezni, hogy legalább nekik szólunk, hogy megyünk hozzátok játszani. Nos a pszichológia szerint mindenki szereti, ha kap egy kis figyelmet. Gondoljunk bele, mikor megy el szívesebben egy ember egy messzi zenekar koncertjére? Ha kap egy nemkívánt meghívót (mégrosszabb: üzenetet) a fészbúkon, hogy menjen el a 300 km-rel odébb egy koncertre vagy ha évente 1x-2x, de mindig szól neki a zenekar, akitől anno vett egy pólót, hogy ha van kedve/ideje, szívesen várjuk a bulinkra a városukba, mert új dolgokkal készülünk, új számok vannak, új pólóink vannak vagy egyszerűen csak rég találkoztatok és igyatok vmit, hátha érdekli.

Egy kiváló példa erre, egy ismerősöm, Karsai Geri, aki évek óta pofátlanul és idegesítően nyálas módon minden koncertjüket megköszöni ahol csak tudja (msn, fészbúk) a közönségnek, illetve megdícséri őket, hogy mekkora partit csináltak. Átlátszónak tűnik, de ha ő minden koncertet ennyire élvez, hogy megköszönje, akkor arról csak a közönség aktivitása tehet. Követendő példa:)

Hogy hogy jegyezzük meg a hallgatóinkat? Na igen:) Így:

írja fel a telefonszámát (lányoknak), fészbúk elérhetőségét (fiúknak) a karodra. Lehetne listát is vezetni a vásárlókról, de sztem az már elég elnyűtten hangzik, hogy "2000,- lesz és megadnád az adataid, hogy legközelebb kereshessünk az újdonságainkkal?" Pff, már ugrott is a bizalom. Najó ez kicsit szélsőséges megfogalmazása, de tippeljünk, hányszor hallotta már ezt, amióta népszerű az internet? Tegyük hozzá, hogy ennél az esetnél 1-2 emberre gondolok, nem arra, amikor százak állnak sorba kiegészítőkért. Viszont akiknél már százak állnak sorban, azoknak biztos nincs szükségük ilyen tippekre;)

És amikor megvan az elérhetősége, onnantól már bármikor elterelődhet a beszélgetés, hogy esetleg kívánja-e, hogy szóljatok, ha legközelebb arra jártok, stb. Ilyenkor megnyertük a "vevő" bizalmát azzal, hogy figyelmet szántunk rá, esetleg meghallgattuk vmi észrevételét.

Ezekről viszont már vezethetünk jegyzeteket, hiszen senki sem várhatja, hogy sooook-sok név legyen a fejedben, amiket többek között nem is használsz gyakran.

Jöhet az Excel tábla. Jó költségtervezésre, költségkövetésre, helyek, szervezők, és a többi nyilvántartására. Egy fájlban tárolható minden, a munkalapok különböztetik meg, de nem akarok most belefolyni az excel oktatásába, nem is tisztem. A lényeg, hogy Microsoft, egyszerűcske, de ezért szeretjük, könnyen elérhető és amire kell, arra tökéletes. Szezonok elején, koncertsorozat megtervezésére kimondottan jól jön egy friss kontaktlista megjegyzésekkel. Szezonok elején futás van a helyekért, számít az idő, az az a pár hét, amikor őrület van a szervezésben. Fontos, de legalábbis praktikus az automatizálás. Minél kevesebb manuális teendőnk legyen. Szar, ha már telefonálgatni kéne, de még mindig csak a helyeket böngésszük a neten vagy kontaktra várunk imélben...

Összegezve:
1) A 27-es szabálya!
2) A potenciális hallgatókat hívd a koncertre!
3) Az a 98%!
4) Tudd elérni a közönséged személyükre szabva!
5) Az információidról vezess jegyzetet!

A következő cikk témáján egy kicsit változtattam, ugyanis fészbúkon rákérdezett egy olvasó, hogy általános infók lesznek-e. Lesznek, bár másképp képzeltem a cikkek felépülését, de ez az oldal mégiscsak nektek szól, úgyhogy április 20-án a Marketing alapjairól, alapfogalmairól ejtünk néhány szót.

Benned merült már fel igény vmi újra? Döntötted már el, hogy felkeresel egy boltot, ahol azelőtt még nem jártál? Hogy megcsinálsz egy kaját, amit még nem próbáltál? Hogy most aztán tényleg megszólítod az illetőt? Hogy ma aztán végre lefutod a minimaratont? Gondolom igen, még ha nem is pont ezek.
És volt olyan, hogy elsőre nem sikerült? Nekem rengeteg.

Az idézet a képen azt mondja nyersen fordítva, hogy "Tedd meg az első lépést (azért, amiben hiszel). Nem kell látnod az egész lépcső(házat), csak tedd meg az első lépést.". Ez a nyers fordítás elég zavarosnak hangzik sztem. A saját szemszögemből úgy fogalmaznám meg a mondanivalóját, hogy ha hiszünk vmiben, tegyük meg érte az első lépést, nem kell látnunk az egész lépcsőházat, a teljes utunkat a Célunkig, csak lépjünk fel mindig a következő lépcsőfokra.

Ezt máshol úgy magyarázták, hogy ha éjszaka vezetünk haza, akkor a fényszóró csak az előttünk lévő pár métert világítja be, nem látjuk az egész utat. De tudjuk mi a célunk, és ennek érdekében mindig kicsivel közelebb jutunk hozzá azon az úton, ami láthatóvá válik számunkra.
Ugyanis, a célon kívül mást nem ismer az ember, amikor nekiáll vmi újnak. Nincsenek tapasztalatai, nem ismeri a buktatókat, a praktikákat. Csak a saját tudása van és az elképzelt álomkép, a Cél. Hogy ilyenkor vagy akár később is előfordulnak botlások? Naná. Elég korán megtanultunk járni, de néha még ma is elesünk. Mondanom sem kell, péntek/szombat este... Emberek vagyunk, ezért hibázhatunk. Bár a másik oldala ennek az, hogy a hibáiból pedig tanulnia kéne az embernek. Hacsak nem akar helyben járni, miközben elvileg elindult egy irányba.
Általában még a déli sarki pingvinekre is ráfogjuk, amikor magyarázkodunk, hogy miért nem sikerült vmi, de legtöbbször az ismeretlentől való félelem és az információhiány nagy szerepet játszik a siker be nem következésében.
Ahogy minél elvetemültebb dolgok után érdeklődünk, úgy csökken a kézenfekvő megoldások száma és időnként jól jönne a segítség.

Az én marketing-problémás történetem is zenekarhoz fűződik természetesen. Nem voltam elégedett azzal a válasszal, hogy "...majd később, ha elértetek egy szintre, foglalkozunk veletek". Ekkor megfogalmazódott - ami erre a válaszra gondolom másban is -, hogy nekünk nem akkor kell a segítség, amikor hosszú kínkeserves, tapasztalós évek után már magunk is tudjuk, hogy mit kéne/kellett volna csinálni, hanem amikor a probléma felmerül. A marketing és minden zenekaros szervezési problémát könyvek forgatásával és kérdezgetésekkel álltam neki megoldani. Ez 10 éve kezdődött. Azóta is töretlenül ezt teszem. A szakirodalmat a tapasztalataimmal kiegészítve, szeretném közérthető formában megosztani az évek folyamán felgyülemlett információt, hogy aki igényli, annak ne kelljen hosszú órákat töltenie könyvek olvasásával, miközben csak egy egyszerű kétszavas választ szeretne kapni. Azért az érdeklődésünk szerinti könyvek tanulmányozását jóóóó széles körben ajánlom. Hiszen lesz idő, amikor csak a tudásunkra számíthatunk, mert minden idegen lesz körülöttünk.

A Zenekari × Marketing oldal célja, hogy olyan oázist /;)/ nyújthasson Zenekaroknak és talán hasznos infókkal szolgálhat a zeneipar más résztvevőinek is, ahova mindig be lehet nézni, ha felröppen a Kérdés: "DE HOGYAN?!".
A heti rendszerességgel megjelenő cikkekben instant válaszokat keresek azokra a kérdésekre, amik felmerülhetnek a nyers Ötletünktől az Álmainkig vezető Úton, hogy kikerülhetőek legyenek a zsákutcák, kerülőutak.
De mint minden instant lötyihez, ehhez is használati utasítás azért kell. Az arányok figyelmen kívül hagyása nem biztos, hogy a kívánt célt eredményezi.

A személyes hozzáállásom a "Minden kezdet nehéz" kijelentéshez, hogy nem kell vért izzadni, hogy megtegyünk 2 lépést az Úton, hanem fel kell tenni a Kérdést: "Hogyan?".
Ahogy már több helyről hallhattuk: "Inkább tűnjünk butának egy kérdés erejéig, mint egész életünkre azok maradjunk."

Tehát az első lépés: Merjünk kérdezni minél többet és több helyről!

Hogy kitől kérdezünk, az az egyéni szabadságunkra van bízva. Egy megjegyzés: még a legmagasabb pozíciókból is képesek segítőkész választ adni. Azért ha ajánlhatom, pozíciótól függetlenül adjuk meg a kellő tiszteletet és alázatot, hiszen a segítségéért fordultunk hozzá.